PÜNKÖSD

A pünkösd a Szentlélek kitöltésének emléknapja. Nevét a pentekosztész „ötvenedik” szóból vette, azaz a húsvét utáni 50. napot jelenti. A húsvét utáni következő napok, hetek – ellentétben a húsvét előtti böjtös napokkal – az örvendezés és a hálaadás napjai voltak.
 

Az Ószövetség emberei az aratás áldásáért, az első zsengéért adtak hálát. Mi pedig pünkösdkor a Lélek áldásáért magasztaljuk Urunkat.
A pünkösdi vallásos szokások és hagyományok két forrásból táplálkoznak. Az egyik forrás a Szentlélek belső, lelki működése, mely külsőleg, anyagi formában akarja elmondani azt, amit Isten az emberi szív mélyén végez el.. A másik a pogányok régi nyárkezdő ünnepe, amelyre ráépült a keresztény pünkösd. A középkori egyházban pünkösdkor a Szentlélek alászállásának jelképezésére rózsákat szórtak le a templom tetejéről (pünkösdi rózsa), galambokat engedtek szabadon a templomban, és kettős tüzes nyelvek ábrázolására égő kanócot szórtak szét. Ma is gyakorolnak még sokfelé egy pogány eredetű szokást, a májusfa állítást.
Talán azért a legkedvesebb ünnepünk a pünkösd, mert igaznak érezzük azt, amit Balassi Bálint egyik költeményében így ír le:
Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje.
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókat könnyebbítő szele!
Pünkösdi köszöntőversül szolgált a református vidékeken a XVI. századi református dicséret (Pünkösd jeles napján / Szentlélek Isten küldeték…) Legelőször 1590-ben, a debreceni énekeskönyvben fordult elő, Rábakecölön kissé módosított változatát ismerték. Az első három strófa ugyanaz, de a következőket így énekelték:
… Hozta Isten
Piros pünkösd napját,
mink is meghordozzuk
Kiránynéasszonyát.
Ácinus, pácinus
Tarka tulipános,
Hintsetek virágot
A kis Jézuskának!

A vallási és nemzeti identitás összekapcsolódásának a protestáns hagyományok között szinte páratlan példáját említjük meg, az alsórákosi „kicsi pünkösdöt”. Ebben a faluban a pünkösd utáni első hétfőn tartják az 1848-as forradalom emlékünnepét munkaszünettel, istentisztelettel. A fogadott emlékünnepre felfigyelt a néprajzkutatás, összefoglalóan írt róla Küllős Imola
Molnár Ambrus
/Ünnep-naptár/

Ötven nap

Ötven nap, míg önmagukba néztek
És Ő eljött még egyszer közéjük,
Hogy letörje a hitetlenséget.

Velük ment az emmauszi úton,
És míg szavát tág lélekkel itták,
Tamást hívta, a kétkedő tanítványt.

Ötven nap, és vetése megérett,
Ez edzette kősziklává Pétert,
És fölszította Jánosban a lángot.

Dicsőségben akkor mennybe szállott,
De tudták immár: velük marad végleg,
És összegyűltek és remegve várták

Hogy megérkezzen, akit Lelke küldött,
S a dermedt földön lehelete szállt át,
Csöndes fénnyel megvirradt a Pünkösd.

Kozma László