ROBBANÁS ELÖTT

Lassanként elvérzik a hazai egészségügy, legalábbis az állami rendszer. Úgy tűnik, kevés az orvos, de még annál is kevesebb az ápolószemélyzet. A várólisták egyre hosszabbak, a hálapénzzel teli boríték pedig egyre vastagabb.

A háziorvosok átlagéletkora matuzsálemi, és előfordul az is, hogy egy radiológus 75 évesen még praktizál. A középkorosztály orvosai közül sokan ugyanis már külföldön gyógyítanak, mert ott jobban megéri. Mindeközben azonban – talán a jelenség hatására – fejlődésnek indultak a hazai magán-egészségügyi szolgáltatások, vagyis azok a klinikák, diagnosztikai központok, kórházak, ahol a beteg a pénzéért minőségi szolgáltatást és a végén számlát kap.

Tavaly a kétszázötven legnagyobb magán-egészségügyi szolgáltató mintegy hatvanmilliárd forint forgalmat ért el – mondja Leitner György, a Diagnoscan Magyarország vezérigazgatója, aki szerint ez a piac robbanás előtt áll, és néhány éven belül a százmilliárdos nagyságrendet is elérheti, de ehhez komoly változásokra van szükség a rendszerben és a fejekben is.

Az élénkülő kereslet hatására bővül a kínálat, de ma a magánszolgáltatók szektora széttöredezett. Az orvosi szolgáltatások az egyrendelős bérházas modellből indultak, és még ma is jellemzők a lakásrendelők, ahol az orvosok az állami munka után fogadják magánpacienseiket. A poliklinikásodás – amikor egy helyen rendel több különböző szakorvos – lassú folyamat, de egyre többen belevágnak. Egyre több a tíz-tizenkét szolgáltatást nyújtó egészségcentrum, és nő a diagnosztikai szolgáltatók száma is, de ez még mindig kevés.

– A közellátás alulfinanszírozottsága miatti várakozási idő – ma például egy MR vizsgálatra négy-öt hónapot kell várni – a betegeket egyértelműen a magánszektor felé tereli. A számlás magánkiadások bővülésének bőven lenne tere, különösen, ha a hálapénz és a lakásrendelők rendszere változna – mutat rá Leitner György, aki szerint már rég nem igaz, hogy Magyarországon csak a gazdagok fordulnak magánszolgáltatókhoz. A Diagnoscan megbízásából a Szinapszis piackutató idén végzett felméréséből kiderül: az A és B státuszúak mellett a C kategóriába – vagyis a középosztályba – tartozók is mind gyakrabban vesznek igénybe privát ellátást.

A potenciális magán-egészségügyi piacnak csak a töredéke valósult meg: a járóbeteg-ellátás ma talán kétszázmilliárd forint nagyságrendű, a kórházi piac 10–15 milliárdos. Mindez azonban öt év alatt könnyen megduplázódhat, ám ennek vannak a piac mindhárom szereplőjét – államot, szolgáltatót és beteget – érintő feltételei. Az államnak több pénzt és hatékonyabban kell költenie az egészségügyre, a magánellátásban is szükség lenne pluszforrásokra, hogy fejlődjenek a szolgáltatási utak, megerősödjenek a minőségbiztosított körülmények között többféle ellátást kínáló poliklinikák.

A betegnek pedig nyitottnak kell lennie az öngondoskodási megoldásokra, amit jelentősen tud segíteni az adó-és jogszabályi környezet. Összességében a hosszú távú szemléletet kell erősíteni, hogy belátható időn belül kialakuljon egy működő állam tele boldog és egészséges állampolgárral. Máskülönben sokáig marad a boríték és a lakásrendelők szürkegazdaságot tápláló rendszere.

2016.05.12. MOK- piacesprofit.hu -