„ESZTREGOM DICSŐSÉGE”

Fura játéka a sorsnak, hogy 2017. január 1-jével megszűnt,  az az intézmény amelyet  2012-ben hoztak létre Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ néven . Nem célom az Forster Központ tevékenységét elemezni. Kevesen tudják, hogy  Forster Gyula Esztergomban született 1846. december 21-én 100 évvel ezelőtt, 1917 januárjában az Esztergom és Vidéke így köszöntötte 70. születésnapján.
 

„Szülővárosunk egyik legderekabb fia, báró Forster Gyula most érte el tevékeny és üdvös életpályája hetvenedik mérföldkövét.
A Képzőművészeti Társulat választmányi gyűlése az ünnepeltet szeretetteljes, meleg ovációkban részesítette. Gróf Andrássy Gyula méltatta ugyanis báró Forster Gyula rendkívüli tudományos érdemeit, mire a választmány elhatározta, hogy a társulat közgyűlése elé javaslatot terjeszt föl tiszteleti taggá választására.
Ugyanekkora Műemlékek Országos Bizottságában Szmrecsányi Miklós nyug. miniszteri tanácsos üdvözölte az ünnepelt férfiút, kinek neve valóban összeforrt a magyar képzőművészetnek a legutóbbi évtizedekben örvendetesen tapasztalt föllendülésével.

Az országos érdemű és hírű férfiú 1846-ban Esztergomban született, hol derék atyja, Forster János a hercegprímás mindig magyar ruhát viselő jószágigazgatója volt.

Pályáját a kultuszminisztériumban kezdte, de nemsokára a Magyar Földhitel-Intézet igazgatását vállalta el 1911-ig. A Műemlékek Országos Bizottságának már 1895 óta buzgó elnöke. Báró Forster Gyula nevéhez fűződnek azonban kiváló műemlékeink föntartásának és szakszerű restaurálásának vívmányai is.
Magyarország Műemlékei c. díszes és tartalmas műve szerkesztése szintén gyarapította az ő jó hírnevét, mert előkelő Ízlése, alapos tudása és lelkes ambíciója érvényesült ekkor hatalmasan.

A Képzőművészeti Társulat a széplelkű és szép készültségű tudóst Berzeviczy Albert után elnökévé választotta. Régóta tiszteleti és igazgatósági tagja a mi Tudományos Akadémiánknak.

1900-ban jelent meg monumentális műve „III. Béla Magyar Király Emlékezete“. Dicsőségesen uralkodó utódja, I. Ferenc József cs. és Apostoli Király legmagasabb segélyével. A magy. kir. kormány megbízásával szerkesztette Forster Gyula. Budapest, Hornvánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomdája.

A 358 fóliánslapra terjedő impozáns diszalbumban 23 önálló történeti cikk jelent meg Forster Gyula szerkesztésében, ki akkor a Műemlékek Országos Bizottságának másodelnöke és a koronázási templom építési bizottságának elnöke volt. Tőle ered a bevezetés Ferenc József királyi kéziratáról, s őseiről, III. Béla király es hitvese Chastillon Anna hamvainak a budavári koronázó templom állandó síremlékébe helyezéséről. Öt külön tanulmánya : A székesfehérvári koronázótemplomról, A királyi tetemek viszontagságairól, A budavári koronázó templomról, Szent László király váradi egyházról és az Árpád házi síremlékekről. 

Thalloczy Lajos III. Béla és a magyar birodalom c. értékes tanulmányát írta az emlékalbumba. Czobor Béla, A székesfehérvári ásatásokról, A magyar szent korona és a koronázási palástról, Az esztergomi régi bazilikáról, III. Béla és hitvese halotti ékszereiről, azután Szent László király ereklyetartó mellszobráról értekezett. Pauler Gyula III. Béláról és családjáról elmélkedett.
Dr. Békefi Rémig III. Béla és a magyar nemzet művelődéséről, valamint 111. Béla temetéséről emlékezett meg.
Fejérpatakv László III. Béla okleveleit és a közlött okiratok olvasását fejtegette. Dr. Réthy László II Géza és III. Béla érmeit mutatta be, Nagy Géza III. Béla fegyverzetet és az Árpád házi királyok jelvényeit valamint III. Béla ivadékait jellemezte az európai uralkodóházakban. Végül Török Aurél antropológus, III Béla és első hitvese földi maradványairól elmélkedett.

Legkiválóbb szaktudósaink tanulmányait 13 önálló kép, 36 díszítés vagy kezdőbetű gyanánt használt számozatlan rajz és 211 a szöveg közé nyomott rajz élénkítette.

A könyvkereskedésbe nem került ritka emlékalbum középpontja III. Béla királyunk maradt. De meg is érdemelte. Mert nem volt akkor Európában olyan uralkodó-család mely III, Béla leányági ivadéka közé nem tartozott volna

Forster Gyula tehát megörökítette nevét is abban a nevezetes fejedelmi műben.
Országos érdemei méltatására 1904-ben magyar bárói rangot és örökös főrendiházi tagságot, 1911-ben pedig titkos tanácsosi rangot érdemelt.

Emlékezetes alapítványaival meg sok kulturális nemzeti ügynek is áldozott. Fáradhatatlan és üdvös tevékenységével hazája legőszintébb háláját érdemelte meg.

Büszke örömmel gratulálhatunk hát mi is szülővárosunk országos érdemű fiának, ki Esztergom nimbuszát is sokkal fényesebbé tette.

Dr. Kőrösy László.