150 ÉVE LETT ÉRSEK SIMOR JÁNOS

Scitovszky János esztergomi érsek halála után rövid három hónap múlva 1867. január 20-án Simor Jánost nevezték ki hercegprímássá. Kontsek Ildikónak a Keresztény Múzeum igazgató asszonyának írásával emlékezünk erre az  eseményre.

Szülőháza már nem áll, de a székesfehérvári székesegyház falára áthelyezett emléktábla méltón őriz az elszármazott főpap emlékét, aki 1813. augusztus 23-án kispolgári család gyermekeként látta meg a világot. Nővérei és rajtuk keresztül a tágabb rokonság sorsát, elsősorban a fiatalok taníttatását, egész életében szívén viselte Simor János. Ő maga alsóbb iskoláit, majd a gimnázium első éveit Székesfehérvárott végezte.
A középiskola felsőbb osztályait Budán folytatta, majd immár papi pályára készülve, Pozsonyban fejezte be.

 Mielőtt 1836 októberében pappá szentelték Nagyszombatban és a bécsi Pázmáneumban tanult, majd közel három évig Pesten élt, tanult és dolgozott, mint terézvárosi káplán, valamint egyetemi hittan és szónoklattan tanár. Az 1838 márciusának közepén pusztító, nagy pesti árvíz idején, melyre a Szent Teréz templom falán is emlékeztet egy derékig érő vízszintet jelölő márványtábla, az ifjú Simor János csónakon járta a környéket, hogy lelki és élelmiszer segélyt nyújtson a károsult híveknek. Egy kortárs életrajzírója arról is beszámolt, hogy sűrűn látogatta máskor is a súlyos betegségben szenvedőket.

1840-ben prefektusként tért a Pázmáneumba s rövidesen megszerezte a teológiai
doktorátust is a bécsi egyetemen. 1842 júliusában Kopácsy József prímás, érsek a bajnai egyházközséget bízta Simor gondjaira. Az ifjú pap plébánosi tevékenységének központjába a gyermekek tanítását, nevelését állította. Az ekkor elgondolt oktatási programjának teljesítéséhez később, magas egyházi méltóságai idején nyújthatott igazán hatékony segítséget, amikor 1874-ben személyesen nyitotta meg a támogatásával megépített népiskolát. Az alapító nevét viselő intézmény ma is működik. 1846-től az esztergomi szemináriumban a már végzett fiatal papoknak tartott dogmatikai és jogtörténeti előadásokat.

Kopácsy érsek halála (1847) után a káptalani helynök titkára lett, majd az új érseket, Scitovszky Jánost szolgálta ugyanebben a hivatalban. 1850-től a Bécsben tanuló, tehetséges fiatal papok felsőbb oktatását és tanulmányaik szervezését, mint az Augustineum egyik, a hagyományok szerint mindenkori magyar igazgatója.
 Egyházjogi és történeti szakcikkeit német nyelvű folyóiratokban jelenttette meg. Ezzel egy időben az osztrák oktatási és kultuszminiszter, Leo Th un is egyre sűrűbben vette igénybe Simort tanácsadóként főként a magyar ügyekkel kapcsolatban.

Állami és egyházi szolgálatai jutalmául rövidesen székesfehérvári kanonokká, címzetes széplaki apáttá nevezte ki a császár és egyúttal előbb minisztériumi, később miniszteri tanácsossá lépett elő.

Simor az 1848-49-es forradalmat még Esztergomban élte meg, de a megtorlás
éveiben már a császárság központjában dolgozott. Tevékenységének irányát
elsősorban az egyház érdekei határozták meg, de emellett a kormányzati körökben kitanulta a politikai, hivatali eljárások, döntéshozatalok bonyolult rendszerét és alkalma nyílt a nemzetközi, különösképpen a szentszéki diplomáciába betekinteni.

A korszak legfontosabb egyházpolitikai, gazdasági és kulturális kérdéseit a történészek a magyar egyház jogállására, anyagi helyzetére, az oktatás
szervezésére vonatkozó témakörökben szokták megjelölni. Simor minisztériumi
munkásságát az osztrákpártiság jelzőjével szokták illetni. Halálakor született,  utólagos megemlékezések ezt a pár évet is úgy ítélik meg, hogy mégiscsak hazafias lelkülettel végezte hivatali feladatait a későbbi főpásztor. Segített megtartani az egyház gazdasági javadalmazását, illetve megerősítette a magyar nyelvű oktatást a nagyszabású, birodalmi szinten egységesítő tanügyi reformok közepette. Adriányi Gábor kutatásai rávilágítanak a simori hivatali tevékenység kettős arculatára. Példaként hozza fel a történész, hogy 1854-ben, Rómában Th un miniszter megbízásából Simornak egyenesen az elöljárója, Scitovszky János érsek hiteltelenítése volt a feladata. A politikai és erkölcsi értelemben vitatható ténykedésnek -a fennmaradt dokumentumok tanúsága szerint- sikeresen eleget is tett a Simor. 1855-ben a szentszék olyan konkordátumot kötött Ausztriával, mely a magyarországi egyházmegyékre nézve több ponton is hátrányosnak mondható. Scitovszkynak tovább kellett folytatnia kellett a harcát az egyházfők jogállása és más ügyekben.

1857 februárjában a győri püspöki széket adományozta Simor Jánosnak a császár, s ezen döntését néhány héten belül a pápa megerősítette. Scitovszky érsek

Esztergomban szentelte püspökké. Jelmondatának a „Sub tuum preasidium”
(Oltalmad alá) szavakat választotta. Ezek a legrégebbi, ókeresztény korból fennmaradt Mária imádság kezdő szavai és Simor Jánosnak a Szent Szűzhöz való kötődésére utalnak.
Címerének középső, fő alakja maga Mária, mint a Szeplőtelenfogantatás. Ez utóbbi Mária dogma kimondása (1854) a Simor által igen nagyra becsült IX. Piusz pápa nevéhez fűződött és igen aktuális volt.

Győrben az oktatás színvonalát akarta mindene k előtt növelni. A megfelelő
papnevelés sikerét ún. kis (más szóval: gyermek-) szeminárium felállításával
szándékozta megalapozni, s javított a nagy szeminárium oktatási körülményein
is. Az egyházmegye gazdasági vezetését megreformálta, s ennek következtében
növekvő jövedelmét a papképzés támogatásán túl a világi hívek javára működő
oktatási és szociális intézmények létrehozásával segítette. Meghívta az Isteni
Megváltóról Nevezett Nővéreket Bécsből, hogy telepedjenek le az egyházmegye
másik jelentős városában, Sopronban. A nővérek szegények, árvák és betegek
gondozását vállalták a város területén, majd néhány évtized alatt több
más közeli településen nyitottak óvodát, árvaházat, kórházat. 1899-1900-től
pedig már óvónőket és tanítónőket is képeztek Sopronban. 1862-ben Győr-
Szigeten a Szatmári Irgalmas Nővérek zárdáját, iskoláját és kórházát alapította
meg a püspök. Ezek utóbb megszűntek, de emléküket a helyiek a mai napig
ápolják.

Esztergomba 1858-ba költöztek be az Irgalmas nővérek és itt létesült a
tartományfőnökségük is. A rend feloszlatásáig (1952) kulcsszerepet játszottak a
város szinte valamennyi szociális és kórházi létesítményének a működtetésében.

Simor János már püspökként jelentős művészeti munkálatokat végeztetett.
Ezen feladatok irányítását Lippert József építészre bízta, akivel még Bécsben
ismerkedett meg és személyes jó viszonyuk életre szóló hivatali kapcsolattal
egészült ki. A püspök körlevélben szólította fel az egyházmegye papságát arra,
hogy „a templomokban elhelyezendő képek szépészeti szempontból is kifogástalanok legyenek.” A felújításokat, új képek, kegyszerek beszerzését anyagilag is támogatta. Leghíresebb munkája a széktemplomában történt a Héderváry kápolna megújítása volt, ahol Szent László középkori fej ereklyetartóját is őrzik.

Az üvegablakok elkészítésére Fertőrákoson önálló műhelyt alapított.
Az Ausztria és Magyarország közötti viszony rendezésére irányuló további
politikai egyezkedések szintén bevonták Simor Jánost, melynek egyértelműjele volt 1865-ben a császári titkos tanácsossá történt kinevezése. Az országban
erősödtek a törekvések a magyar alkotmány helyreállítására, ezekkel szemben
szerette volna a bécsi udvar Simor Jánost a maga oldalára állítani.

Az érintett kifejezett ellenkezését figyelmen kívül hagyva őt jelölte az uralkodó az 1866-ben elhunyt esztergomi érsek helyére. Kinevezése már a következő évben, 1867. január 20-ra esett. Simor érsek első szentmiséjét a Bakócz kápolnában mutatta be Mária tiszteletére. A Kiegyezés néven ismert történelmi átalakulás rövidesen megtörtént. Visszaállt a monarchián belül a magyarság alkotmányos függetlensége.

(Kontsek Ildikó írásának teljes szövege a Kolos füzetek –Kórházaink névadói és az építés legfőbb támogatói I. – számában olvashat