AZ ELSŐ ORVOS IGAZGATÓNK MUNKÁJA! 3.

Lőrinczy Rezső: „Az Esztergom sz. kir. városi kórház viszonyainak ismertetése” című művének megjelentetését folytatjuk. mely. nyomatott Horák Egyednél Esztergomban 1861.

Második pont.

Mennyi beteg ápoltatott Effner és Csernó urak kezelésa alatt, minekutánna tudzommal ezekről semmi jegyzőkönyv a kórházban nem létezik, nem tudom.
Az általam rendesen jegyzett katonák, kiket forradalom alatt és után ezen intézetben orvos segélylyel elláttam, ha jól emlékszem 584 egyén volt, de ezen jegyzőkönyvem a kórházban elveszett, és igy csak az 1853-ik évi, az az: a megyei főorvos urtól rendezett kórházi jegyzőkönyv keltétől kezdhetem a kimutatást.

1853-ik évi martius 16-ik napjától december végéig          248
1855-ik évi január elsejétől december végéig                     362
1855-ik évben                                                                      808
1856-ik évben                                                                      454
1857-ik évi januártól november első napjáig mivel
itt katonai évre alakitatott át a jegyzőkönyv                       288
1857/58 katonai éven át                                                       330
1858/59 katonai éven át                                                       281
1859/60 katonai éven át                                                       322
1860/61 katonai év augusztus végéig                                   225

        Nyolcz és félév alatt öszvesen                          3318
Ezen évenkénti számszerinti változása a betegeknek az uralkodó járványoknak tulajdonitható.

Harmadik pont

A felszerelés, midőn legelőször volt szerencsém a kórháznak szolgálatot tehetni, igen nyomorult, szegényes, és rongyos volt. Az akkori kórházi felügyelő Heiczinger és mint már emlitém egyszersmind betegápoló, nem igen lelkiismeretesen kezelvén a nagy pénzbe kerülő pokróczokat, lepedőket, hanyagságában a padláson egy rakásra piszkosan öszvedobta, és ott nyáron a hőség miatt a piszkos részek mint ezek – kórházban előjönni szoktak, elrohadtak, télen pedig a hideg miatt oly porhanyókká váltak, hogy a legközelebbi kimosás alkalmával mint a lepedők, mint a pokróczok haszonvehetetlenekké lettek.

A néhai Bleszl Albert község tanácsos és kórházi igazgató a legszükségesebbeket, a szent czél fenfentartása végett, bár mily uton megszerezte, és igy ha szegényen is, de még is eltengdődtünk, míg Dr. Schwarczel főorvos úr 1853-ik évben a kórház alakitásáról véleményt adván, minden ágyra a szükséges felszerelést, az ezen ügyben fáradhatatlan Bleszl Albert igazgató urnak lelkére kötötte, - ez pedig nem szünt meg munkálódni, még a nemes és szent czélnak a kórházi bizottmány megfontolt kivánsága szerint meg nem felelt. – Ezen végrehajtott felszerelés sok pénzbe került, és nem lévén elégséges a kórház tömegének kamatja, a sok befolyt büntetés, az ápolási befizetett dijak, jótékonyczélra adott mulatságokból, hagyományokból bejött pénzek ezen szükséges felszerelés megszerezhetését sz akkori tisztelt község tanács, a város pénztárából előlegezni rendelte. Itt kezdődött az adósság csinálás, minek okát a negyedik pontban előadom.
Most már nevéhez képesti alakja van a kórháznak, noha felszerelése még mindig szegény.

1885-ik évben a közellevő köszénbányákból beküldött kész fizető bányászok által betegjeink száma 808 egyénre szaporodott, nem lévén felszerelésünk elégséges, Beszl Albert igazgató úr látva: hogy készfizető betegjeink a kórház felszerelését szükségessé teszik, minden a kórházi bizottmányban elősorolt szükséges készleteket megszerzett. De ezen uj vagy inkább szaporitott felszerelési kiadásokra noha naponként folytak be fizetések, oly öszveg még nem gyüjtethetvén öszve, mely azt födözhette volna, az igazgató úr ismét a város pénztárát volt kénytelen igénybe venni. Igy szaporodott az adósság, de mire? A szükséges felszerelésre, és azt, a mire tétetett az adósság mindenki mint készpénzt láthatta az intézetben.

Ennyire felszereltetvén a kórház, mindig tisztábban ápolhatta betegeit, Schwarczel főorvos úr mindent elkövetett: hogy az intézet felszereléseit tökéletesbitse, és a többi közt legjobb alkalmat talált az olasz hadjárat után 1859-ik évben, a midőn a N.M. Helytartóságtól azon kérdés tétetett: mennyi sebesültet bir az esztergomi nyilvános kórház helyiségeiben felvenni? Összeülvén a kórház bizottmány, Schwarczel főorvos úr előrelátó gyakorlottságában a bizottmányt arra világositotta fel, hogy noha helyiségre 40-50 betegnél többet el nem fogadhat, mégis 100 beteg fogadhatását jelentse. Minekelőtte azonban e jelentés tétetett volna, Ő Eminencziájához az ország Primásához úgy a főtisztelendő esztergomi főkáptalanhozfolyamodott: járulnának a szenvedő sebesültek ápolási költségek fedezéséhez, és folyamodása nem is maradt siker nélkül, mert mint Ő Eminencziája, ugy a főtisztelendő kéáptalan, de a város sem akarván e jótékony czél támogatásától vissza maradni, egyenkint 12000 ezüst forintot utalványozott, öszvesen: 36000 ezüst forintot. Ez megt lévén, az akkori időben üresen állott kaszárnya beteg ápolásra alkalmas helyiségét ezen öszvegből, valamint a kórházat még szükséges készülettel felszerelte annyira, hogy mind a két lakhely 100 beteget elfogadhatott, most a jelentés megtétetett a N.M. Helytartóságnak, hogy Esztergom 100 beteget elfogadhat,  mi meg is történt, mert a 100 beteget a gőzösön, mint mint az egész város tudja elfogadtuk, de nem sokáig lévén itt ezen betegek, a kaszárnyából minden felszerelési készlet a kórházba tétetett által. Ha jól emlékszem ez alkalommal a tatai Izrealiták tetemes áldozatot hoztak a sebesültek számára, mi mind a kórház tulajdona lett, ugy hogy most a mennyi beteget a kórház helyiségeiben elfogadni képes, annyi felszerelési bútorokkal bőven el van látva: a mi is nehány ezer forintnyi értéknél többre rúg.
Ime ilyen a jelenlegi kórház, mely tiz év előtt ugyan birt vagyonnal, de rongyos ingek, lepedők, és pokróczokon kívül alig állott másból, a jelenlegi ugyan adóssággal bir, de itt az illő felszerelés, a mi az adósságot bizonnyára felülmulja.

/folytatjuk/