DR. NAGY FERENC FŐORVOS ÚR 60 ÉVES!

Nemrégiben emlékeztünk meg dr. Marczell István főorvos születésének 100. évfordulójáról. Ő hozta létre Esztergomban az Urológiai Osztályt. Akkor került Szent István városába, amikor késői utóda Nagy Ferenc született. Dr. Nagy Ferenc főorvos úr 60. születésnapja adja beszélgetésünk aktualitását.
 

Induljunk el a kezdetektől.

Budapesten születtem. 1953-ban. Édesapám  Horvátkimlére került a vasúthoz, az egyetem elvégzését követően. A határmenti tanyavilágból azért költöztünk el, hogy mi gyerekek megfelelő iskolába járhassunk. Így kerültünk 1960-ban Tapolcára, ahol 10 évig éltünk. Iskoláimat itt végeztem el. Édesapámat követve, érkeztünk Esztergomba 1969. december 19-én. Az egyetemre már innen kerültem.

Miért az orvosi pályát választottad?

Gyermekkorom óta orvosnak készítettek fel. Valószínűleg azért, mert édesapámnak lehetősége lett volna az orvosegyetemre mennie, de ő a műszakit választotta

Elsőre felvettek?

Nem. Értelmiségi gyerek voltam, de a maximális pontszámot nem értem el. Érettségi után el kellett helyezkednem, ekkor kerültem először kapcsolatba a kórházzal. Pavlik doktor úr vett fel a Véradó Állomásra 1 évre. Később az egyetemi éveim alatt is bejártam az intézménybe.

Kellemes emlékeid vannak erről az időszakról?

Akkor még az egyes osztályokon önálló laboratóriumok voltak. Engem érdekelt ez a munka. Többször helyettesítettem szabadságuk alatt a különböző osztályokon dolgozó laborosokat. Az első év után kötelező gyakorlat döntötte el számomra, hogy ebbe a kórházban fogok dolgozni..

Miért?

Havasi László doktor úr révén az urológiára kerültem, és ez determinált, hogy később urológus legyek, pedig eredetileg szülész-nőgyógyásznak készültem. Az esztergomi urológián engem, mint fiatal medikust kollegaként fogadtak, a szó legszorosabb értelmében. Együtt viziteltünk, vittek a műtőbe.

Hogyan emlékszel vissza Marczell főorvosra?

Pista bácsit nagyon tiszteltem. Sajnos akkor már az első ictusán túl volt. Egy átlagos nap úgy zajlott, hogy mi bejártunk 8-ra dolgozni. Pista bácsi ½ 9-re jött. Volt egy nagy karosszéke. Leült, rágyújtott, Vilma néni hozta a kávéját és beszélgetni kezdtünk. Tegezett mindenkit, és sokszor személyes dolgokat is kérdezett. Végtelenül közvetlen, barátságos ember volt. Kávé után nagyvizit, majd elmentünk a műtőbe. Emlékszem az első napon, amikor bevezettek a műtőbe megdöbbentem azon, hogy a mennyezet feketére volt festve. Megkérdeztem Pista bácsit, hogy nem ijeszti meg ez a betegeket?? Eddig még senki sem észrevételezte – mondta. Közben tolták be a beteget, aki felkiáltott: „Jézus Mária fekete a plafon!”
Akkoriban naponta csak 1 műtét volt. Marczell főorvos úr 1 óra körül távozott és számunkra akkor indult a szakrendelés.

Az urológia akkor a sebészet épületében volt elhelyezve.

A sebészet földszintjén dolgoztunk. A folyosó végén 3 szoba nem volt az urológiájé. Ott működött a Gazdasági Hivatal. A hivatalban dolgozott Vörös László a gazdasági igazgató, Maca néni, a félkarú Rudi bácsi és Felföldiné.

Mennyi időt dolgoztál Marczell főorvos úr mellett.

Sajnos csak 1 hónapot.  Ő 1973-ban ment nyugdíjba, és rá 2 évre meg is halt. Utána került az osztály élére Magyarsóki Ferenc.

Addigra te letettél a szülés-nőgyógyászi álmaidról?

Egy ideig még foglalkoztatott a dolog, de végül is bizonyos okok miatt letettem róla. Mindig manuális szakmában szerettem volna dolgozni. Az urológián is meg lehet tanulni operálni, és van a szakmában tudományos kutatás is.

Havasi László elment az osztályról és te egyedül maradtál az új főnököddel?

Nem mert előttem már itt dolgozott Wirth Kálmán, majd jött Horváth Gyula Varga Győző és Hegedűs Gyula is.

Új főnökkel, megfelelő létszámmal, optimálisan indult újra az Urológiai Osztály.

Furcsa helyzet alakult ki az akkori urológián. 22 évet úgy éltem le, hogy nem nagy szeretettel mentem be naponta dolgozni. Más ember és főnök volt Magyarsóki Ferenc, mint Marczell István. Ő a poroszos rendszert képviselte és gyakorolta. Több konfliktusom is volt vele az eltöltött évek alatt, de végül is visszaemlékezve mindez megszépül és elfelejtődik.

Közben épült egy új urológia!

1978-ban Magyarsóki Ferencnek és sok-sok szponzornak köszönhetően a régi nőgyógyászat helyén egy korszerű egységes urológiai tömb került átadásra. Egységes volt, mert a szakrendelés, az osztály és a műtőblokk egybe volt építve. Önálló aneszteziológiai asszisztensünk és 3 műtősnőnk volt. 40 ággyal, jó nővérgárdával működtünk Ehhez képest a mai helyzet katasztrofális. Minden egységünk máshol van. Éppen most ment nyugdíjba az utolsó igazi urológus nővér a sebészetről Sztraka Ildikó.

Akkor az osztály megyei feladatokat is ellátott. Mikor indult el az esztergomi urológia a „lejtőn lefelé?”

A folyamat a 80-as években kezdődött. Az állami és pártvezetés azt mondta, hogy Tatabánya nem lehet meg urológiai osztály nélkül. Létrehoztak 25 ággyal egy osztályt. Mi 10 ágyat adtunk át nekik, de még mi maradtunk a megyei osztály. Felajánlották Magyarsóki főorvosnak a tatabányai osztályvezetést, de ő Esztergomban maradt, ugyanakkor kiállt a tatabányai osztály szükségessége mellett. Nekünk pedig tovább kellett csökkentenünk az ágyszámunkat immáron 25-re. 2000-ben, amikor Magyarsóki főorvos nyugdíjba ment, politikai nyomásra az akkori tatabányai főigazgatónő elérte, hogy a tatabányai osztály lett a megyei feladatok letéteményese. Városi rangúak lettünk további ágyszám csökkentéssel. A világ és a kórházi helyzet változásával először a sebészettel kerültünk összevonásra, mint mátrix osztály, tehát tulajdonképpen részlegként működtünk. A minap rendezgettem a gépembe levő adatokat és ezért emlékszek néhány száma. 2005-ben, amikor még 3-an dolgozhattunk 1125 beteget írtunk ki, közel 800 volt a műtéteink száma és 70000 pacienst láttunk el a szakrendelőben.

Ma országos probléma, - az urológiaiban is - a szakorvos hiány. Te is egyedül maradtál. Miben látod az okokat?

Elsősorban anyagi okokkal magyarázom. Az orvosok és az egészségügyi dolgozók nincsenek megbecsülve sem anyagilag, sem erkölcsileg. Amikor átvettem az osztályt 2000. augusztus 1-én 3 státuszom volt, de csak rövid ideig dolgozhattunk 3-an. Hosszú évekig 1-1 külsős segítővel lényegében egyedül láttam el az urológiai betegeket.
Nem ismerték el a munkádat?

Minden évben kaptam jutalmat Semmelweis Napon. Ez 20 ezer forint körüli pénzzel is járt. Mindig úgy éreztem, hogy a jutalom nem csak nekem, hanem az egész osztálynak szólt, ezért ilyenkor mindenkit meghívtam fehér asztal mellé.. Ez pedig 2x annyiba került, mint a jutalmam. 4-év után az elismerés mellőzését kértem.

Milyen főnök voltál?

Ezt én nem tudom megítélni, a kollégáim a megmondhatói. Sokan mentek el az esztergomi urológiáról, de úgy gondolom nem miattam. Dani Árpád barátommal a mai napig is jó viszonyban vagyok. Ő Németországban dolgozik. Szaló Jenő itt kezdte a pályáját, ma is azt mondja, hogy tőlem tanulta a szakmát, ő családi okok miatt távozott. Hozzá küldöm azokat a betegeket, akiket már nem operálhatok meg. Sebesi József rezidensünket én küldtem el, mert nem voltunk akkreditált képzési hely. Veszprémben dolgozik, és többször hív telefonon. Seres Zoli, aki szintén Veszprémbe került hasonló okok miatt távozott.
Egy szíriai kollega Miskolcról jött hozzánk. A kórházvezetés sokmindent ígért neki, ami nem teljesült és távozni kényszerült.

Hogyan éled meg, hogy egyre jobban behatárolták, mit operálhatsz, holott tapasztalatod révén egyre többet tudnál?

Nagyon rosszul éltem meg A radikális cystectomia és prostatectomián kívül minden műtétet volt szerencsém végezni. Amikor korlátozták a lehetőségeimet az első gondolatom az volt, hogy elmegyek nyugdíjba, nem csinálom tovább. De annyi telefont, levelet kaptam, hogy azt mondtam, nem lehet itt hagyni a betegeket egyik napról a másikra. Mára megnyugodtam – bele nem nyugodtam -. Sajnálom a betegeket, mert olyan helyre is küldenem kell őket, ahol a főorvos 40 éve urológiai műtétet nem végez, mert ő andrológus. Az esztergomi urológián ismerősökkel találkozott a beteg, ismerte a szomszéd kórteremben a falubelijét, ismerte a nővéreket, orvosokat, biztonságérzete lehetett. Ezt most elvették tőlük. Annyi szerencsém van, hogy Szaló főorvos úrral jó a kapcsolatom. Nála jó kezekben vannak az esztergomi betegek.

Milyen volt a viszonyod a társosztályokkal, különös tekintettel a sebészetre.

Kitűnő volt a kapcsolatom Jankovich főorvos úrral, de miután ő elment nyugdíjba ugyanezt mondhattam el Dobó és Benedek főorvos urakról is. A legnagyobb gondom - és ez számos álmatlan éjszakát okozott – az volt, hogy nem volt kivel megkonzultálni a betegeket Tavaly februárig bírtam fizikailag a munkát, akkor a térdem miatt megzökkent az egészségem, ma is nehezebben járok. Most, hogy már 1 éve nincs osztály kevesebb erőfeszítéssel végezhetem a munkám.

Mi lesz az esztergomi urológia jövője?

Sajnos nincs jövője. Ha nem lehet itt operálni, nem jön ide egy fiatal se. Kénytelen vagyok én is továbbküldeni azokat a betegeket, akiket korábban minden gond nélkül megoperáltam.  Velem – ha csak valami csoda nem történik – befejeződik Esztergomban az urológiai története.

Mit tudnál tanácsolni egy orvosi pályát választani akaró fiatalnak?

Sikerült a gyerekeimet is lebeszélni róla. 4-ből egy se lett orvos.

A magyar betegeket magyar orvosoknak kellene gyógyítani!

Kétségtelen, de hogy az egészségügyi rendszerünk még nem dőlt össze, az az én korosztályomnak köszönhető. A mai fiatalok már más körülmények között nőttek fel, más rálátásuk van a világra. Kényszerrel nem lehet őket itthon tartani. A társadalomnak kellene tenni valamit az ő érdekükbe, és nem csak az anyagiakra gondolok. Te is tudod, hány ember helyett dolgozunk, milyen körülmények és feltételek mellett. Árpi barátom mesélte, hogy ő 8 órát dolgozgat kiváló feltételek mellett. Ott az egyszerhasználatos egyszerhasználatos Nagyon jól megél a munkájából. Egy másik ismerősöm Svédországból jött, ahol 1 orvos a szakrendelőben 6 óra alatt 12 beteget láthat el! Mi Az egyszerhasználatosat 10x használjuk fel, 3 ember helyett dolgozunk milyen összegekért. Ilyen feltételrendszer mellett, mivel biztathatnám a fiatalokat?

A világ változik, de a közvetlen környezetünk, kórházunk mennyire változott meg?

Alapvetően megváltoztak az egymás közötti kapcsolataink. Pályám kezdetén az ügyeletekben összejártunk együtt vacsoráztunk. Szorosan együttműködtünk. Ez sajnos szép lassan megszűnt. Most ott tartunk, hogy nem egy esetben egymás ellenségei vagyunk. Belefáradtunk, belefásultunk, rossz a hangulatunk, szorongva jövünk dolgozni.

Pedig voltak példaképeink! Te kiket tartottál azoknak?

Marczell Pista bácsit, Kárpáthy Lászlót, Leel-Őssy Lórándot, Kis és Lélek tanár urakat, Mátyus Lajost, Mohos Zolit és Ivánt, Seres Zsuzsát. Rájuk fel lehetett, és tisztelettel fel is néztem.

Mi miért nem tudjuk azt átadni, amit tőlük kaptunk?

Ma már beteggyárban dolgozunk. Előírják hány nap alatt kell meggyógyítani egy beteget. 5x annyi munkát végzünk, mint akkoriban Pedig attól, hogy megoperáltam egy beteget, még nem gyógyítottam meg. Meg kellene hallgatnunk a beteget.  Erre 2000 óta nincs lehetőségünk. Iszonyú módon leterheltek a nővérek is Sokszorosára nőtt az adminisztrációs kötelességünk. Régen volt időnk a betegekkel és egymással is törődni.. Nagy példaképeinkhez ezért nem tudunk felnőni.

Ha kilépsz a kórház kapuján, mit szoktál csinálni?

Szerettem teniszezni. Hetente 4-5 alkalommal is ütöttem a labdát, sokat síeltem. Ez már a múlté Most biciklizek. Korábban el se tudtam volna képzelni, most ülök a kerékpáron, és ha tehetem a hídon átmenve, elkerekezek Komáromig és vissza. Rettentően élvezem.

60 évesen, ha számadást végzel: mit csinálnál másként, ha ez lehetséges lenne?

Nem lennék orvos. Talán asztalos lennék. Nyelveket tanulnék. Az én fiatal koromban még nem látszott, hogy milyen fontos dolog ez. Még többet élnék, utaznék.  Nekem nincs nagy kocsim, házam. Pénzemet főleg utazásra költöm. Egyedül az Antarktiszion nem jártam még, de lehet, hogy jövőre oda is eljutok. Az utóbbi időben az egzotikus tájak nyűgöztek le: a Távol-Kelet, Kambodzsa, Burma, Vietnám, India. Amerikában is nagyszerű dolgokat láttam. Különösen megfogott az indián kultúra. 2 évenként visszajárunk oda.

Van-e olyan, amire nem tértünk ki, de szívesen elmondanád?

Köszönetet szeretnék mondani Áginak a feleségemnek, hogy idáig elviselt és pozitív hatással volt mindig rám. Csodálom az akarata, az elszántsága miatt. Most vizsgázott le jogból, otthon ellátja a háztartást. 87 éves apósomnak minden nap főz, pedig beszerezhetnénk a kész ételeket.

Köszönöm a beszélgetést és minden jót kívánok 60. születésnapodon!

Osvai László dr.