IN MEMORIAM NEMESKÜRTY ISTVÁN (1925-2015)

Esztergomban 2004. augusztus 16-án a Mindszenty Iskola díszudvarán, harmadik alkalommal került sor a Szent István-díj átadására.  A díjat Nemeskürthy István tanár úr vehette át. Elhunyta alkalmából idézzük beszédét mellyel a kitüntetést köszönte meg:
 

Kedves Honfitársaim! Tisztelt Magyar Nemzet!

Különös kitüntetés számomra ez a Szent István-díj. Főleg azért, mert egy közösség adta, a nemzet egyes tagjai szavazták meg számomra. Példátlan elismerés. Hálámat azzal tudom kifejezni, hogy hozzáfűzöm: Az, hogy egy katolikus templomban, meghallgatott mise után, egy templom, egy plébánia, egy közösség területén történik mindez 2004-ben, különös jelentőséggel bír. Hisz még a keresztény alapú Európa vezetői is megtagadják a keresztény hitet. Ilyenkor ez a kitüntetés mindannyiunkat kötelez, engem is.

Hálát érzek, hogy a Szűz Mária nagy ünnepén, Nagyboldogasszony napján történik a Szent István-díj átadása.
Mindenféle költői túlzás nélkül mondhatom, hogy a saját igyekvésünkön túl, Neki köszönhetjük megmaradásunkat.

Prohászka Ottokár néhány mondatát idézzem hálám jeléül.
„Legillatosabb a rét, amikor kaszálják.”
„A titkos értelmű rózsa pedig akkor volt a legillatosabb, amikor letörte és magához vette az Úr”
A világ gyöngye kiesett az Úr ölébe.”

Soha még nem volt annyira időszerű, közönség előtt nem egyházi személynek az erkölcs, a vallás és a kereszténység fontosságát hirdetni, mint most, ezekben az években.
Próbára van téve a nemzet. 1918 óta a legsúlyosabb próbáknak voltunk kitéve, és nem mindig álltunk helyt! A XX. század végén egy olyan nemzeti-polgári kormány tudott hatalomra kerülni, mely legalább tehetett valamit és nem csak ígérgetett. Ezért hálával tartozunk.

Nem véletlen, hogy Szent István a Boldogasszony kezébe ajánlotta az országot.
Arany Jánost idézte Tóth Sándor barátom!

Vele kapcsolatban mondanám el, hogy a bölcs és nagy öreg, költői vitába keveredett az akkori fiatal nemzedék bálványával, az Ady fellépése előtt a legrajongottabb költővel, Reviczky Gyulával, akit Jászai Mari is népszerűsített.
Reviczky Gyula a kor szelleméhez híven, de a hazához is hűen, lelkesen üdvözölte a világpolgárságot. Erre Arany a rá nem mindig jellemző, de akkor helyes kemény határozottsággal a Kozmopolita költészet című versével válaszolt.

Napjaink költészetében, ha ilyen előfordul, akkor abból harag, gyűlölködés, veszekedés, vita, egymás rágalmazása lesz.
Reviczky Gyula, Arany János hozzá intézett költőien dorgáló szavaira Szent István napjára íródott költeménnyel válaszolt.
Tehát mai divatos kifejezéssel élve egy liberális költő, így válaszolt egy nagy magyar nemzeti költő dorgáló szavaira:
A honszerzés másik felét,
Mely még dicsőbb, te végezéd…
S míg a kereszt marad jelünk,
Dicső király, el nem veszünk…
Békülőnek békejobb,
Küszködőnek támasz.
Aki téged félredob:
Bajba' meg nem áll az.

El kellene jutnunk addig, ameddig Reviczky Gyula eljutott ebben a nagyon ritkán idézett és a sokat olvasottak által sem ismert versében eljutott.
Nem győzőm hangsúlyozni, hogy azért összpontosítottam hálám kifejező köszönő szavaimat ezekre a keresztény gondolatokra, mert ha számunkra ma a kereszténység nem több mint egy történelmi emlék, vagy egy részben formális gyakorlattal átélt hetente ismétlődő istentisztelet, akkor már hibázunk.
A mi megmaradásunk most már nem csak elhatározás kérdése.
Szent István gondolataihoz való hűségünk, attól kezdve, hogy belecsöppentünk, beszavaztuk magunkat az Európai Közösségbe, annak rendíthetetlen és könyörtelen hangoztatása, hogy keresztények és magyarok vagyunk. Tudjuk, hogy válságos időben ez az eszme segített minket.
A török hódoltság idején, a mohácsi csata után a magyar nemzet azért újult meg, az akkori reformáció szellemében, mert így akarta Isten bocsánatát kivívni bűneiért.
Nem tudom van-e a világon még egy nép vagy nemzet, amely őszintén elismerte, hogy tragédiáját bűneinek köszönheti, és ezért nem a világközösség felszólítására, hanem ezt magába át is élve, kitermelte magából: Balassi Bálinttól Zrínyi Miklóson át nagy gondolkodók sorát.
Pázmány Pétert is, aki ugyan nem Esztergomban volt érsek, hanem Nagyszombatban.
Pázmány Péter számára egy volt a haza és a kereszténység.
Ezeket a gondolatokat vigyük magunkkal, mert ezek nélkül perceken belül elveszünk a világ viharos forgatagában!
Szerencsére a nemzeti akarat, furcsa, de sportesemények alkalmából mindig megnyilvánul. Mielőtt ide jöttem volna, éppen azt hallottam, hogy egy magyar sportolónő aranyérmet nyert az olimpián!
Ezekkel a gondolatokkal köszönöm még egyszer hálás szívvel kitüntetésüket. Örülök, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr, Duray Miklós és Tőkés László után magam is, az önök részéről ebben a kitüntetésbe részesülhettem”….
NYUGODJÉK BÉKÉBEN! EMLÉKÉT MEGŐRIZZÜK!