Beszélgetés Sebestyén István tanár úrral

Közhely, hogy sok egyéb válság mellett értékrendi válság is van hazánkban. Fiataljaink nem találnak igazi példaképeket. Oktatási rendszerünk hatásossága romokban. Ezért is kaptam fel a fejem, amikor az esztergomi véradó ünnepségen a minap Sebestyén István nevét meghallottam, aki 101. alkalommal adott vért.

A tanár úrral munkahelyén, a Bottyán János Műszaki Szakközépiskolában sikerült beszélgetnem.

Emlékszik még az első véradására?

Természetesen. 1962-ben történt, akkor érettségiztem, és a továbbtanulásom előtt 1 évet dolgoztam.

Miért gondolta 1962-ben, hogy vért kell adnia?

Nekem egy remek édesanyám volt. Gyermekkoromban egyszer ő kapott egy képeslapot, és azt megmutatta nekem. A lap köszönetet mondott egy agyhártyagyulladásban szenvedő kislány nevében, akinek vért kellett adni. Ez engem annyira megkapott, hogy eldöntöttem, mihelyt alkalmam lesz rá, édesanyámhoz hasonlóan én is vért fogok adni.

Milyen a vércsoportja?

A legszokványosabb, „A” pozitív.

Volt-e már valamilyen komolyabb betegsége?

Hála a Jóistennek, nem! 101-szer adtam vért, de nekem még nem volt rá szükségem.

Mennyire tudnak erről a tevékenységéről a diákjai?

Nem reklámozom. Itt a Bottyánban egy páran, akik rendszeresen adnak vért, tudnak róla. Annak idején, korábbi munkahelyemen a Hell-ben nagy hagyománya volt a véradásnak.

Mennyire érzi, hogy megbecsülik a véradásaiért?

Nem azért teszem. Az egyik alkalommal, amikor Tatabányán kitüntettek – talán 80. véradásom alkalmából - a többi köszöntött között meghallottam Dutka Zoltán nevét, aki akkor az 50. alkalom miatt volt díjazott. Örömmel köszöntöttük egymást, hisz egykor osztályfőnöke voltam. Az idei tatabányai ünnepségen 4 olyan véradó volt, akit én vittem először véradásra. Úgy érzem, a diákságot nagy számban tudtam mozgósítani erre a célra. November 23-án Budapesten a Központi Véradók Napi ünnepségen is kitüntetést - a „PRO VITA” díjat - vehettem át.

Hány főből áll környékünkön a „100-ok klubja”?

Pontosan nem tudom, de többen vannak. Kertvárosban pl. Kripta Sanyi barátom már 150-szer adott.

Itt, az iskolában, a tanári karban is vannak követői?

Egy kezemen is meg tudom számolni azokat, akik valaha adtak vért, de sajnos jelenleg rendszeres véradó rajtam kívül nincs. Itt valahogy nincs olyan hagyománya, mint a Hell-ben volt. 1995-ben például az esztergomi véradáson a Hell-es diákok többen voltak, mint Esztergom összes középiskolájából együttvéve. 1996-ban már külön időpontot biztosítottak Esztergomban kizárólag a Hell-es véradók számára.

Köszönöm a beszélgetést! Kívánom az iskola diákjainak, hogy sok olyan tanár-példaképük legyen tanulmányaik során, mint Sebestyén István.

Osvai László dr.