Trianon 2008

„Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár és ezt: Erdély és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”

Karinthy Frigyes

„Erdély vizsga volt, s az, hogy nem tudtuk megtartani: levizsgázás, mert Erdélyt nem úgy vették el tőlünk…Vegyék el Franciaországtól Bretagne-t, ha valami erőszakos éle meg is tehetné, a leszakított tag magától visszaforrna…A valóságban mást sem tettünk Erdéllyel egy század óta, csak adtuk és adtuk, és ma jobban adjuk, mint valaha.”

Németh László

„Tatárjárás volt Erdélyben…Nem szeretek gyűlölni, sose bántottak a románok. De amit láttam, bíróvá haragítja a legszelídebb nézőt. Csak most tudom, mi az a Bizánc, amitől örökre elfordultunk.”

Cs. Szabó László

„Magyarok, vigyázzatok! Térjetek észre, és két kézzel kapaszkodjatok bele az életbe, mert a halál ma közelebb van hozzátok, mint Trianon napján: akkor csak a kaputokban állt, de ma már belül került kis portátokon. …Amíg egymással össze nem békültök, addig egyetlen, komoly szövetségesetek se lesz a világon, mert senki se támaszkodik ingó oszlopra, amely elrántja a szilárdan állót is.” …

Móra Ferenc

"Úgy érzem, a magyarságot most az új pogányság, a kozmopolitizmus veszélye fenyegeti, amely tudatosan rombol le minden nemzeti és vallási kötődést. Ez a szellemi áramlat olyan világfiakat nevel, akik előtt semmi sem szent, akik öntörvényt szabnak maguknak, s azt vallják: mindazt szabad, ami nekik jó."

Templfli József

„Számomra Trianon trauma volt, fél életen át kínlódtam vele. Már nem az. Az igazi trauma számomra nem az a Magyarország, amely elveszett – a történelmi –, hanem az, amely megmaradt.”

Márai Sándor

”Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.”

Juhász Gyula: Trianon

„Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja?”

Babits Mihály

Csoóri Sándor
Csontok és szögek

Trianon nyolcvanadik évfordulójára
Az elveszett haza darabjai
a talpam alatt.
A porban csontok és szögek
s akasztófa-szilánkok
a rezesedő délutáni fényben.

Balra tőlem Arad,
jobbra Temesvár.
Fölöttem berobbantott, huzatos mennybolt.
Merre forduljak, hogy ne lássam többé
a frakkos hóhérok
idáig sugárzó palotáit?

Azt hallom: épp egy kékbe hanyatló
hegytetőn sugdolóznak újra
csontváz-fák
és óriás rovarok zümmögésében.
A kürtőkalapjuk olyan magas,
mint egy tiszteletet parancsoló
családi sírbolt.

Ha megszólalnak,
recsegni kezd tőlük a múlt:
ez a düledező, ingatag deszka-Kolosszeum,
pántok, gerendák nyögnek,
s a szivarfüst anarchiájában
népek tűnnek el
összezárt állkapoccsal egymás után.

Béke, háború – hallom a borzalom
útszéli szavait.
Talán Dante beszél
a kalapok mögül izgatottan.
Ő látja, hogy a hegyes szálkákon
hogyan akad fönn sok-sok élő.

Lovak kocognak
a Nagyalföld szélén.
Sörényükben kifakult gyászszalagok.
Hová forduljak,
hogy ne lássam többé magamat
a korhadó patájú lovakkal együtt
a történelmi gazban?