A kórházépítés legnagyobb mecénása és névadója

Vaszary Kolos 1832. február 12-én született Keszthelyen. Édesapja szegény szűcsmester volt, családja a Veszprém megyei Vaszaron telepedett le és a faluról vették fel új nevüket. Édesanyja - aki második felesége volt Vaszary Ferencnek - Bajnok Teréz pedig a Somogy megyei Kéthelyről származott. Kolos a 6. gyermek volt a családban.

István bátyja paloznaki esperes plébános, György uradalmi számvevő, József pedig tanító volt. 8 éves, amikor édesapja meghalt. Keszthelyen, a premontrei gimnáziumban végezte el a 6 osztályt, majd gyalog ment Füredre. 1847. szeptember 15-én lépett be a Szent Benedek rendbe. 1855. május 26-án szentelte pappá Pannonhalmán Deáki Zsigmond caesaropolii püspök, győri érseki helynök. Ez év június 3-án mondta első miséjét Komáromban. Innen Pápára került és 1861-ig ott volt tanár. 1861-ben helyezték át Esztergomba. Itt világtörténetet, magyart és magyar történetet tanított.

Részt vett Esztergom társadalmi életében is. Az 1862-ben alapított „Esztergomi Újság” munkatársa volt. Mint esztergomi tanár, 1867. március 31-én az egyetemen tanári vizsgát tett történelemből és földrajzból. Ő volt a Szent Benedek rend első okleveles középiskolai tanára, pedig a vizsgakötelezettség csak az új tanárokra vonatkozott.

Számos saját kiadvánnyal segítette a diákjai tanulását. 1963-ban megjelent tőle a „Világtörténelem”, majd 1865-ben a „Magyarország története” című műve. A Szent István Társulat kiadta „ A várnai csatáról” élőszóban elmondott előadásait.

A későbbi prímás 1869-ig tanárkodott Esztergomban, ezután a pannonhalmi főapát a győri főgimnázium élére nevezte ki. Itt, mint igazgató már csak mindössze 3 órában tudott történelmet tanítani, de ugyanakkor a királyi jogakadémián művelődéstörténetet adott elő és az Orsolya-apáczáknál francia nyelvet oktatott. 1879-től tagja lett az állami tanítóképző intézet igazgató tanácsának, majd Győr város képviselőtestületében is tevékenykedett.

1885. január 11-én elhunyt Kruesz Krizoszton pannonhalmi főapát. A bencés rend utódjául 3 jelöltet választott, őket terjesztették fel a király elé.

A rendi káptalan a felterjesztésben többek között a következőket írta: ”... Különösen kiemelkedik azonban ő, mint szerzetes-pap, mint tanár és rendtárs. A fegyelmet atyai szívvel gyakorolja, alapos felkészültségét ragyogó előadással tolmácsolja, gyakorlati téren igazságszeretettel párosult bölcs ítélő erőt tanúsít. Rendtársai szeretete mindig féltékeny kincse volt...”

Április 28-án a király kinevezte az első helyen jelölt Vaszary Kolost pannonhalmi főapáttá, és szeptember 21-én beiktatták ebbe a méltóságba.

6 éven keresztül igazgatta, irányította, vezette Szent Márton hegyéről a rendet. Hogy eredményesen, azt az is bizonyítja, hogy 1891. júniusában megkapta a Ferenc József rend nagykeresztjét. Ekkor merült fel neve először Simor János utódaként.

Októberben írta alá a király a kinevezési okmányát.

Székvárosában azt várták, hogy nagy ünneplés keretei között fogadhatják, a hercegprímás azonban csendes, szinte észrevétlen módon érkezett Esztergomba. Nagyobb ünneplés nélkül történt meg február 7-én a prímási kápolnában a püspökké szentelése is, melyet Gelimber Alajos nuncius végzett Boltizár József és Palásthy Pál segédpüspökökkel együtt.

Azért, mert észrevétlen érkezett székvárosába, a 14 éves prímássága alatt nem feledkezett meg Esztergomról. A kórházalapításra szánt 50 000 koronán kívül, nagyobb összegű adományai a következők voltak:

Az esztergomi óvónőképző felépítését 16 000, a főgimnázium építését 10 000 koronával támogatta. Székfoglalója alkalmából az esztergomi egyleteknek 5 000 koronát, az esztergomi szentháromság szoborra 7 000 koronát adományozott.

Rendszeresen - évente - támogatta az esztergomi tanítóképzőt 22 400 koronával. Ebből a tanárokat fizették, és 12 tanulót segítettek. Az esztergomi óvónőképző fenntartását évente 10 000 koronával támogatta. Ebből szintén a tanárokat fizették, és segítettek 30 növendéket. A vízivárosi nőnevelő intézetnek évi 4 000, az esztergomi Ferenceseknek évi 600 koronát adott. Végül, de nem utolsó sorban - és erről is ejtünk még szót - az esztergomi közkórház építésének a kölcsön- kamatát évi 2 000 forint erejéig átvállalta.

Esztergom kétségtelenül örömmel fogata az új prímást, pedig akkor még nem sejthették, mit jelent majd az ő munkássága a városnak.

1892. október 28-án délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlés volt a városházán, melynek eredményeként Vaszary Kolos, Esztergom szabad királyi város díszpolgára lett.

1895. április 18-án, mikor a Város küldöttsége felkeres a prímást. A küldöttséget meglepetésként érte annak bejelentése, hogy a főpásztor az új kórház építésére 50 ezer koronát adományozott.

1899-ben pedig, mikor már előrehaladt az kórházépítés ügye, Ő eminenciája újabb felajánlást tett. A felveendő tetemes kölcsön kamatainak 4 százalékkal számított összegét / évi ezer forintig / élete végéig magára vállalta.

A kórházat addig Szent Istvánról kívánták elnevezni, de Földváry István főügyész javaslatára a Képviselőtestület a következő határozatot hozta:

„Tekintettel azon fejedelmi adományra, mellyel Ő Eminenciája a kórház építésének először is az alapját vetette meg, mostani áldozatkészségével pedig a megvalósulás útjából az utolsó akadályt hárította el – elhatározta a képviselőtestület, hogy a felépítendő új kórház Ő Eminenciája nevéről a Kolos Kórház nevet viselje.”

1902. január 6-án adták át hivatalosan a kórházat a gyógyítás céljaira. Az ünnepségeken azonban ekkor nem tudott részt venni a prímás, ezért szeptember 1-re külön zárókő letételi ünnepséget rendeztek, melyen már Ő is ott lehetett.

1905-ben a város jelentős eseménye volt Vaszary Kolos aranymiséje.

Furcsa játéka a sorsnak, hogy amikor 1912-ben fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte a kórház, ekkor nyújtotta be lemondását, Vaszary Kolos és ezév november 20.-ai dátummal ezt elfogadta a király. Utóda Csernoch János lett.

A kórház névadója ezután a Balaton partján élt.

1917. szeptember 4-én érkezett a szomorú hír a királyvárosba. Balatonfüreden elhunyt a kórház legnagyobb jótevője és névadója.

Temetésén az intézmény koszorúját Gönczy Béla helyezte el a síron.

Ma Vaszary Kolos hamvait az Esztergomi Bazilika altemplomában találhatjuk.

Az esztergomiak kórházukat „Kolos”-nak nevezték azokban az évtizedekben is, amikor hivatalosan a Tanács kórháza volt.

A rendszerváltás hajnalán az Esztergom Városi Tanács VB 53/1989/VI. 15./ sz. határozata adta vissza az intézménynek a nevét.

Ma tisztelettel idézzük Vaszary Kolos szavait, melyet a zárókő letételi ünnepségen mondott, mikor kezébe vette azt a prímási címerrel ellátott kalapácsot - melyet Rudnay Sándor hercegprímás a Bazilika alapkőletételénél használt - és megérintve a márványlapot ezt mondta:

„Állanak e falak a szenvedő emberiség áldására”

Osvai László dr.