Leel-Őssy Professzor Úr halálhírére

k, 2008-05-27 22:34

Professzor Úr! Búcsúzok Tőled!

Az elmúlt 3 évtizedben, mialatt ismerhettelek, több interjút készítettem Veled, sokat beszélgettünk, még az utóbbi hónapokban is. Szerettem volna, de nem mertem megkérdezni Tőled, mit jelent szerinted a halál?

Professzor Úr! Azt gondolom, mindent szétosztottál, büszkén csinálhattál végső leltárt arról a 81 évről, amiben Te voltál főszereplő.

Ma is emlékszem remegő térdeimre, amikor kezdő orvosként konzíliumot kértem, és Te jöttél. Megjelentél egy reflex kalapáccsal: néhány ütés, lendítés és egy korrekt neurológiai szakvéleményt adtál. Mekkora tapasztalat volt abban a néhány lendítésben!

Emlékszem, amikor az orvosi kamarát próbáltuk szervezni, Te széleskörű ismeretségeddel segítettél.

Ki mindenkinek nem segítettél? Ki mindenki köszönheti Neked a pályán való elindulást és érvényesülést?

Talán halálod után a visszaemlékezésekből most kiderül. 40 évet töltöttél Esztergomban, megteremtetted itt a neuropszichiátriai ellátást. Esztergom díszpolgára lettél.

Sokszor kifejtetted, hogy az öregedő ember szellemi tevékenysége hasonlatos az izmok működtetéséhez, ha nem mozgunk, izmaink elsorvadnak. Ha nem használjuk Isten adta képességünket, a gondolkodást, ha nem eddzük, dolgoztatjuk agyunkat, az is elsorvad. Professzor Úr! Teljes értékű 81 évet éltél. Megadatott számodra a szellemi frissesség az utolsó napokig. Példát mutattál minden tekintetben!

Meghatódva néztelek és beszélgettem Veled a kórházi szobában, ahol feleségeddel együtt feküdtetek, és néhány napja még otthonodban is elválaszthatatlanul együtt láttalak kettőtöket.

Legyen a pályafutásod részletes elemzése, a hivatalos megemlékezők feladata.

Én köszönöm a gondviselésnek, hogy amikor Esztergomot választottam munkahelyemül, itt olyan orvosokat ismerhettem meg, akiket az esztergomi szlogen csak aranycsapatként emleget. Persze nyilván rossz a hasonlat, és szubjektív az állítás, de úgy gondolom, ebben a csapatban Te voltál a tiszteletbeli kapitány. Beszélgetéseinket magnószalag őrzi és már nem folytathatjuk őket, pedig szívesen kérdeznélek, hisz nagy titkok tudója vagy már.

A sors ajándéka volt, hogy ismerhettelek és tanulhattam Tőled, nem csak a szakmát, hanem emberséget.

Nyugodj békében!

Osvai László dr.

Hozzászólások

Leel-Őssy Lóránt Professzor Úrra emlékezve

by Patkai Istvan - 2008-05-28 01:44

Kedves Laci!

Hálás vagyok hogy az év elején tudtomra adtad Leel-Őssy Professzor Úr betegségét. Március 19-én amikor rövid időre otthon voltunk meglátogattuk őt otthonában. Mélyen megérintett az utolsó találkozás. Kedves mosolya, békét és szeretetet sugárzó hangja és a pozitív – mellow attitűd mindenki irányában akiket a beszélgetésünk során emlegettünk most is élénken előttem vannak. Jó volt látni őt együtt a családjával, Évi, Lilla és Barbara is ott voltak, sőt egy drága kis dédunoka is rohangászott körülötte. Amikor átadta a gyógyítás történetéről szóló könyve tiszteletpéldányát a sietségben szerkesztett könyv hibáiról és a készülő újabb munkájáról szólt. Kikísért és elköszöntünk egymástól egyszerűen, fegyelmezetten, de a szívünkben már tudtuk, hogy ez nem a szokásos "bye-bye". Amikor Professzor Úr kedves tanítványától, a Londonban dolgozó világhírű neuropatalógus Révész Tamás kollégánktól megtudtam a szomorú hírt újra megérintett a végső búcsú fájdalma.
Köszönöm Laci a megemlékezésedet! Nagyon tisztán érzem belőle a hálát és a tiszteletet. Mostanában hallottam valahol, hogy a „hála a szív emlékezése” – „gratitude is the memory of heart.”
Semmi okosat nem tudok szólni. Hálás szívvel emlékezem én is, Isten veled Lóránt!

Pátkai István

Leel-össy Professzor Ur emlékére

by orgovanyi - 2008-05-28 22:41

Miutàn az utolso év nagy részében külföldön tartozkodtam,csak most értesültem Leel-össy Professzor Ur halàlhiréröl.
Nemcsak az esztergomi,de az egész magyar orvostàrsadalom nagyjainak egyike tàvozott Vele.
Szakmai tudàsàt mindenütt elismerték.
Emberi nagysàgàt ,segitökészségét Mi,akik sokszor talàlkozhattunk Vele
tanusithatjuk.
Szàrmazàsa,mély hite,bölcsessége tette példaképpé sok-sok fiatal orvos szàmàra.Neki mindig volt ideje a kollégàkra -idösre,fiatalra -egyarànt.
Szakmai vagy személyes beszélgetésekben sohasem éreztette professzori voltàt.Kedves mosollyal,finom célzàsokkal jelezte,ha valamivel nem értett egyet.
Kamarai rendezvényeken,egészségügyi forumokon szakmai tanàcsai mellett mindig kaptunk valami személyeset,valami emberi jo tanàcsot is.
Az esetek,a tények mögött mindig az okokokat,a lényeget talàlta meg,s ez a tulajdonsàg csak az igazàn nagy és okos embereknek adatott meg.
Leel-össy Professzor Ur ilyen ember volt.
Professzor Ur!
Az utadat megjàrtad.Szép ,hosszu és eredményes életet éltél.
Emlékedet valamennyien megörizzük.

Dr Orgovànyi Làszlo.

Dr.Orgovànyi Làszlo

Hála

by zsfeco - 2008-06-09 18:39

Búcsúzom Öntöl Leel-Őssy Professzor Úr.

Hálás vagyok a sorsnak hogy megismerhettem Önt,évtizedekkel ezelőtt,
egyszerű betegeként már akkor tudtam,rendkívűli Emberrel találkozhattam. A Tudóst, és Embert végig magam mellett éreztem, sorsfordító pillanatokban a helyes útra Ön irányított,segített önzetlenül.

Köszönöm Önnek: Zsákovics Ferenc.