A MAGYAR SZÜLÉSZET-NŐGYÓGYÁSZAT TÖRTÉNETE

A Medicina Könyvkiadó jelentette meg a Lampé László, Batár István és Szállási Árpád munkáját: „ A magyar szülészet-nőgyógyászat története” című kötetet. Hihetetlen nagy munka lehetett a tökéletességre törekvő összefoglaló elkészítése, melynek nem csak a magyar szülész-nőgyógyászok könyvespolcán van a helye, de az orvostudomány bármely szakát gyakorlók is élvezettel olvashatják.
 

Hárman írtak előszót a könyvhöz: Pál Attila, a Magyar Nőorvos Társaság elnökének mottóját idézem:

„ A természet titkai rejtve vannak előttünk, jóllehet állandóan alkot, nem látjuk mindig az eredményt, csak idővel s koronként ismerjük meg, s bár a természet mindig egyforma, mi sem ismerjük mindig egyformán. Egyre többet tapasztalhatunk, mert elménk egyre fejlődik…” Blaise Pascal.

Szabó István a Szülész-Nőgyógyász Szakmai Kollégium elnöke Márai Sándort idézte meg:

„Aki nem látott szülést,…nem ismeri azt a rejtélyes, félelmetes műhelyt, ahol az élet készül. Az erők, amelyek szülés közben megmozdulnak, az élet és halál erői… Olyan erők mozdulnak meg e pillanatokban, olyan erők feszítik az anyatestet, mint földrengéskor. Az ember csendes lesz, egészen csendes. Később, mikor a gyermek sírni kezd, a néző kisompolyog a szobából, s úgy érzi. Michelangelo kontár volt, és Newton minden számításával műkedvelő”.

A szerzők pedig előszavuk mottóját Sütő Andrástól vették:

„Önmagát becsüli minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött”.

A kötet Szállási Árpád tanulmányával kezdődik: „A magyar szülészet története 1912-ig”

A szülészet története a múlt homályából egyre pontosabb, egyre részletesebb megvilágításban tűnik elénk a szerző jóvoltából.

A legkiemelkedőbb orvostörténészeink, e témában kifejtett kutatásaira is sokszor történik utalás. A bábák szerepének fontossága visszatérően kiemelődik. Több történeti nagyságunk születésével, szülésével kapcsolatos új ismeretre tehetünk szert, képzőművészeti alkotásokra való utalásokkal színesítve.

Számos érdekességet rejt a középkori szülészet-nőgyógyászat összefoglalása is.

A XVIII.-XIX. század történetének áttekintése egy külön kis kötetként is megállná a helyét.

Természetesen méltó helyet kap Semmelweis Ignác a dolgozatban. Utódaival, követőivel és ellenzőivel is részletesen megismerkedhetünk.

A tanulmány Tauffer Vilmos professzor méltatásával zárul.

Ezt követően a kórházak, klinikák ismertetésére, történeteinek feldolgozása kerül sor. Az ország valamennyi megyéjében működő szülészeti, nőgyógyászati osztályoknak múltját, az ott dolgozók segítségével írták meg a szerzők.

Az ismertetésből nem maradnak ki a szülőotthonok, az asszisztált reprodukciós centrumok sem.

Olvashatunk a szülészet-nőgyógyászat szakmai irányító szerveiről, a társaság szekcióiról, és a meddőséggel foglalkozó szervezetekről is.

A teljességre való törekvés jegyében megtudhatjuk milyen nemzetközi kapcsolatokkal, szaklapokkal és kiadványokkal bír a szakma.

A befejező oldalakon az elmúlt évtizedekben Magyarországon rendezett nemzetközi szülész-nőgyógyászati kongresszusokra emlékeznek a szerzők, illetve ismertetik a nagyvilág különböző helyein dolgozó magyar nőgyógyászok munkásságát

A magyar szülészek, nőgyógyászok büszkék lehetnek erre a könyvre, és hálásak lehetnek a szerzőknek.

Csak remélni lehet, hogy más szakmák is, ilyen magas színvonalon fogják majd folytatni történetük feldolgozását.

Osvai László dr.