BECSAPTAK! / MÁR MEGINT/

h, 2010-02-08 08:43

A történet az alapellátással kezdődik, ám tévedés ne essék nem(csak) arról szól. Ne tessék rögvest a klasszikus háziorvos-szakellátó orvos ellentét nótájába kezdeni, kedves olvasó. Egyikük sem tehet róla, hogy az ami, mint ahogy a köztestület elnöke sem arról, hogy történetesen háziorvos (is).

Szóval történt, hogy úgy tavaly tavasz táján összehívták az alapellátókat képviselő szervezeteket annak megvitatására, miként lehetne némi kvalitatív indikátorok rendszerbe csempészésével mérhetőbb minőséget teremteni, és egyben egy kis plusz pénzt juttatni a legjobbaknak. (A „politika” így, célhoz kötötten talán juttat némi többletet, valamit valamiért alapon – mondták.) Maga az ötlet a szakma részéről alapvetően pozitív fogadtatásra talált, és további egyeztetések ígéretével álltunk fel az asztaltól. Az már senkit sem lepett meg nagyon, hogy e helyett bevezették a jogszabály rögzítette rendszert, azokkal a gyermekbetegségekkel egyetemben, amiket kigyomlálni szándékunk volt, időnk és módunk azonban nem. Az említett egyetlen egyeztetés során teljes összhangban mondtuk ki, a javadalmazást csak és kizárólag tényleges kasszanövekmény, valós pluszforrás jelentheti ellentételként, Isten mentsen az amúgy is kritikusan szűkös éves keretből bármit lecsípni egyesek jutalmazására. Úgy leszen – mondották! Csakis úgy lehet!
Az idei költségvetés fő számainak megismerése és kormányzati kommunikációja során több, fontos információt csepegtettek a köztudatba. Nevezetesen, hogy 2010 az egészségügy éve lesz (te szent ég, már hányadik?!), hogy több tízmilliárdnyi forrástöbblet kerül az ágazatba, hogy a járulékcsökkentés és a tételes EHO eltörlése a közterhek mérséklése útján kifejezett vállalkozásélénkítő lépés lesz. És ami a lényeg, a költségvetés illető fejezetének magyarázatában valóban ott szerepelt az a bizonyos – minőségi ellátást ösztönző rendszer támogatását célzó – plusz forrásként nevesített 2 milliárd Ft. Akár meg is nyugodhattunk (volna).
Aztán elérkezett az idei esztendő első munkanapja, és a keserű csalódást okozó kellemetlen meglepetés, ami valóban derült égből villámcsapásként ért mindenkit. Praxisonként átlagosan 20-25 ezer Ft-al kevesebb érkezett a havi ellátmány fejében. Bizonyára tévedés gondolták sokan, ám hamar jött a magyarázat, a járulék és EHO változások pozitív eredményét a pénzügyi kormányzat azonmód elvonta – sőt annál többet! Nesze neked vállalkozásélénkítés!
A kamara azonnal lépett, nyilvánosságra hozta a turpisságot, levéllel fordult az illetékesekhez, stb. A rövidesen meginduló egyeztető tárgyalások során több probléma is kiderült. Az első, hogy miért-miért nem, a havi praxispénz 73(!)%-ára becsülték az átlagos bérhányadot. Vágyálom – jeleztem. Jó esetben 50, de inkább alatta. Különben nem jutna a rengeteg dologira. És ami a gyalázat: Kiderült, csak 300 millió adott valódi többletként arra a bizonyos minőségire. A többit elvették (volna) mindenkitől (ezért az általános 7 Ft-os pontérték csökkentés), hogy majd egyszer odaadják valakiknek! Magyarán becsaptak, de rendesen! És persze még ideológiát is gyártottak hozzá, nem meglepő módon.
Tiltakozásunk és nyilvános fellépéseink nyomán egyezség született, amire épp e sorok írása közben a Kormány is áldását adta. Névértéken visszaáll a tavaly decemberi pontérték. Érdekvédelmi fellépésünk ezúttal gyors eredményt hozott. Ami visszajár, az visszajár. Ja hogy így csak 300 millió jut az indikátorokra! Persze, jobb lenne több, de nem mások, egymás kárára!
A történet itt akár véget is érhetne. Ám a fogorvosok számára hasonló forrást nem biztosítanak, mondván, nincs miből. Hogy milyen jogalappal vontak el, homályos. Mint ahogy az is nagy kérdés, vajon szájban dolgozó kollégáink meddig hajlandók tűrni a területi kötelem pimasz és egyre kínzóbb igáját? Mert ők legalább letehetik – ha még sokáig nyúzzák őket. Aztán kiderült, hogy valamennyi kasszát érinti a „vállalkozás-élénkítő” padlás lesöprés. Védőnői szolgálat, betegszállítás, járó- és fekvőbeteg ellátás, stb. Vajon miképpen viselik el a kevésnél is kevesebbet?
Dolgunk tehát van bőven. Az első ütközetet most megnyertük, de a háború folytatódik. Számolunk, adatokat gyűjtünk és elemzünk, hogy rövidesen megfelelő muníció birtokában kezdjünk újabb csatába mindazokért, akiket (megint) becsaptak.
Dr. Éger István
Forrás:
Orvosok Lapja
2010. január