JÖVŐKÉP

Bár az elmúlt 20 év talán leghalkabb választási kampánya zajlik, s a különböző politikai erők későn megjelenő programjai minden eddiginél markánsabban igyekeznek leendő terveiket az általánosságok mögé rejteni, a magunk részéről nem várhatjuk tétlenül és ölbe tett kézzel az elkövetkezendő időszakot.

Kötelességünk újra és újra megvizsgálni, vajon megtettünk-e, megteszünk-e minden tőlünk telhetőt a folyamatok jó irányú, szakszerű befolyásolására?

Köztestületünket időről időre érik olyan vádak, miszerint „a kamara nem csinál semmit”, csak kullogunk az események után, stb. Ezzel szemben a valóság az, hogy a kamara – különösen az elmúlt években – mindig is proaktivitásra törekedett, véleményét szigorúan szakmai módon, evidenciákra alapozta, és azt még ellenségeink sem állíthatják, hogy felvetéseink, jóslataink – egyébként az egészségügyre nézve sajnálatos módon – rendre be ne igazolódtak volna.

Olyannyira, hogy éppen ez, folyamatos aktivitásunk, érdekeinket védő fellépésünk szülte a most leköszönő kormányban a szétzúzásunkra irányuló szándékot. Joggal reménykedhetünk abban, hogy mindez már a múlté, és hogy ezután másként lesz. Hogyan is? Mit támogatunk az ágazat jövőjét illetően, és mit szeretnénk elérni köztestületünknek?

Nyugodtan visszamehetünk akár 2004-ig, hisz képviselőtestületünk azon a tavaszon deklarálta először határozat formájában stratégiai alapvetéseinket. Azért fontos erről újra és újra megemlékeznünk, mivel az akkori megállapítások mai napig időszerűek, és későbbi álláspontunk is abból eredeztethető. Immár 6 éve hívtuk életre a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalt, keretei között végeztük azt az alkotó munkát, amelynek eddigi legnagyobb eredménye az emberközpontú egészségpolitika alapvetéseit leszögező dokumentum. E dolgozat már tavaly nyáron nyilvánosságra került, átnyújtottuk valamennyi politikai pártnak, amely a parlamentet alkotta, illetve kormányzati szándékkal kacérkodik. A 2009-es OKGY 10 pontban fogalmazta meg, és emelte határozati rangra a jelennel és jövővel kapcsolatos megállapításainkat és elvárásainkat (ld. OL 2009. decemberi szám).

A legfontosabb, hogy hazánknak ma nincs megfelelő társadalmi szerződésen alapuló, elfogadott egészségpolitikája, sőt nyugodtan mondhatjuk, hogy semmiféle érdemi egészségpolitikája nincsen. A legsürgetőbb tehát az, hogy egy jó társadalmi konszenzuson alapuló emberközpontú egészségpolitika meghatároztassék, mert csak az abban lefektetett alapelvek, illetve ráépülő célok határozhatják meg a megvalósításukhoz szükséges intézményi keretet. Az ennek működtetéséhez szükséges ráfordítások maradéktalan költségvetési biztosítása pedig ettől kezdve lehetne megkerülhetetlen stratégiai kérdés Magyarország számára. Kamaránk tehát e fontos nemzeti közügyben előrelátó módon megszólalt, és letette a voksát.

Természetesen magunkat is el kell helyezni ebben a rendszerben. Az egészségügyben működő, és korábban közösen sújtott 3 kamara együttesen is fel kíván lépni helyzetének megerősítéséért, közhatalmi státusának kiteljesítéséért. Ennek jegyében várjuk a döntéshozóktól:

* Teljes körű kötelező kamarai tagság helyreállítását az egészségügyi kamarákban.
* Teljes körű, független etikai rendszer működtetését kamarák által, valamennyi hivatásgyakorlót érintően.
* A működési nyilvántartás rendszerének, a köztes területekhez történő visszahelyezését.
* A folyamatos továbbképzések rendszerének köztestületi működtetését.
* Az egyetértési jogok helyreállítását. Egészségügyet érintő jogszabály köztestületi vélemény nélkül ne hatályosulhasson!
* Valós együttműködést a hivatást gyakorlók élet- és munkakörülményeit, egzisztenciájukat érintő kérdésekben.

Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy mindez nem lesz magától, nem kínálják tálcán. Minden erőnkkel, tudásunkkal azon kell lennünk, hogy törekvéseinkből mihamarább, minél több dolog valósággá váljon.

Dr. Éger István

A MOK elnöke