IN MEMORIAM: DR. DEBRECENI KÁLMÁN

90 éves lenne, de már 6 éve nincs közöttünk. Évtizedeken keresztül meghatározó egyénisége volt Esztergom egészségügyének, a fogászat területén.
Utóda, dr. Müller Tibor főorvos annak idején így emlékezett meg róla:

1920. január 27-én Budapesten született. 1944. november 11-én avatták általános orvossá.
1945. januárjá-tól dolgozott Alsógödön. 1949-ben nősült meg. Egyetlen fia született, aki édesapja nyomdokaiba lépve szintén orvos lett.

Dolgozott Budapesten a Mária utcai klinikán, ahol a szájsebészeti tudását szerezte. Ezt a tudást később továbbfejlesztve magas színvonalon művelte a dentoalveoláris sebészet azon területeit, amit egy vidéki SZTK felszereltsége megengedett. Vácott is praktizált rövid ideig.

Esztergomban általános orvosként kezdett, és mellette fogorvosi magángyakorlatot folytatott. Később Schwartz főorvos kérésének eleget téve előbb 2 órás állást vállalt az OTI- rendelésén, majd ugyanott elfoglalta a vezető főorvosi állást. Mellékállásban sokáig dolgozott még az esztergomi ipari üzemekben általános orvosként is.

Főorvosként azt az ideált közelítette meg, amelyet minden kolléga kívánhat magának. Kezdő orvos vagy medikus nem kérdezhetett olyat tőle, amiben ne segített volna. Senki elől beteget el nem vett. Mindenkit megtanított mindarra, amit Ő is tudott. Kérdezni kellett! Nem adott kéretlenül tanácsot, de az észrevett hibákat nem hagyta szó nélkül.

Igen kiterjedt, sikeres magángyakorlatot folytatott. Betegei között olyan nobilitásokat tudhatott, mint Király László az EMG esztergomi gyáregységének nagyhatalmú igazgatója és Lékai László bíboros (hogy csak a két ellenkező végpontot említsem). Ezt - a szakmai hírén kívül - az tette lehetővé, hogy sohasem politizált aktívan. Igaz véka alá sem rejtette, hogy nem volt a „létező szocializmus” híve.

Nem hajolt meg az előző rendszer politikai komiszárjai előtt. Azt is megmutatta, hogyan térjünk ki az indokolatlan támadások elől úgy, hogy ne zúdítsunk bajt saját fejünkre, de meghunyászkodni se kelljen. A hétköznapi diplomácia mestere volt.

Ugyanez a rugalmasság jellemezte a szakmai munkáját is. Rendkívüli manualitása és szakmai tájékozottsága révén mindig a kor felső színvonalán látta el betegeit. Amikor nekünk a klinikán még csak, mint a jövő nagy lehetőségéről meséltek a turbinás fogászati készülékekről, ő már azzal kezelte betegeit Esztergomban a magánrendelésén. Főorvossága idejében vált az esztergomi fogászat a két székes, két fogorvost foglalkoztató rendelőből három székes, hat fogorvosnak munkát adó komoly fogászattá.

Szinte hihetetlen munkabírása révén, évtizedeken keresztül napi 10-12 órát dolgozott. Fegyelmezettségére és tűrőképességére jellemző, hogy nagy veseműtétje után egy héttel már teljes munkaidőben dolgozott, mind az SZTK, mind a magánrendelőjében. Betegállományban gyakorlatilag szinte nem is volt.

Talán ez az embertelen hajsza is hozzájárult, hogy élete utolsó éveiben egészsége megrendült. Betegségének egyre súlyosbodó szövődményei előbb a szakmai munkáját tették lehetetlenné (igaz 80 évesen még praktizált), majd lassan a hétköznapjait is megnehezítették
Bár 83 évesen még vízre szállt kedvenc motorcsónakjával, de ekkor már valószínűleg a korábbi legendás teherbírása vitte előre.

Betegei a mindig munkára kész orvosukat gyászolják
Debreceni Kálmánban valamikori tanítványai és barátai egy rendkívül színes, közvetlen, mindig vidám és szeretetre méltó kollégát, és barátot veszítettünk el.

Amíg élünk, Te sem halsz meg egészen. Emlékeinkben élsz tovább.

Sit tibi terra levis /Legyen neked könnyű a föld /.
Nyugodjál békében!

Müller Tibor dr.