Egy régi kép…

A fotó kórházunk régi sebészeti osztálya előtt készült 1921-ben. A kórház egykori dolgozói abból az alkalomból álltak a fényképezőgép elé, hogy igazgatójuk, Gönczy Béla Esztergomban töltött 25. évéről megemlékezzenek. 1921-ben a Kápolnában szentmise volt, majd a sebészeten mondták el a köszöntő beszédeket. Ezt követően került sor a közös fényképezkedésre.

Adjunk a képen levő elődeinknek még egy kis időt és emeljük ki az itt látható alakokat az elmúlás ködéből!

Gönczy Béla van a kép középpontjában, aki 1896-ban érkezett Esztergomba. Néhány évig még a régi kórházat igazgatta, majd kiérdemelve a „kórház életrehívója” jelzőt, döntő módon hozzájárult a Kolos Kórház felépítéséhez. Előtte egy dobozban ezüst babérkoszorú, melynek levelein munkatársainak nevei voltak belevésve.

Prokopovitsch Ilona, felesége ül mellette, akinek 1897-ben fogadott örök hűséget. 29 évvel élte túl férjét. A feleség családjáról annyit tudunk, hogy perekopi előnévvel rendelkeztek, ami talán a Krim félszigetre utalt /?/ Öten voltak testvérek / Brunao, Bianka, Zénó, Valéria és Leo /. A házasságból gyermek nem született Ilona hamvai férje mellett pihennek az esztergomi Belvárosi temetőben.

Hamza József az ünnepelt jobbján ül. 1885. augusztus 26-án született Jászberényben. Diplomáját 1910-ben szerezte a fővárosban. Még ebben az évben Esztergomba jött, és a lemondott Czakó Lajos segédorvos helyét vette át. A szülészet-nőgyógyászatra szakosodott, és feleségül vette Vajand Ilonát.1917-től alorvos, majd a kommün után főorvos lett. Számos alkalommal helyettesítette Gönczy Bélát, de nem ő lett az utóda. 1926-ban a Munkásbiztosítási Pénztár orvosa, majd 1930-ben ő számolt be – annak vezetőjeként – a Stefánia Szövetség előző évi munkájáról. 1933-ban a MOSZ fiókszervezete nevében ő búcsúztatta sírjánál főorvos társát, Vándor Ödönt. 1935-ben Őt is köszöntötte a kórház közössége esztergomi munkásságának 25. évfordulóján. 1946-ban a város jegyzőkönyvben ismeri el munkásságát. 1 év múlva nyugdíjas. 1952-ben mindezek ellenére államosították lakását.

Vándor Ödön, Gönczyné balján ül. Élete szorosan összefügg Gönczy Bélájéval. Esztergomban született 1867. június 21-én. Pályázott a kórházigazgatói állásra is, melyet nem ő nyert el. Ennek ellenére 3 évtizeden keresztül a legnagyobb összhangban végezték együtt munkájukat. Néhány méter választja el sírjukat a Belvárosi temetőben.

Leonard Florianna a Simor Kórház főnővére ül Vándor Ödön mellett. Életéről semmit sem tudok. Ő irányította a Szatmári Irgalmasnővérek munkáját az akkori érseki kórházban.

Haller M. Leonida, aki a kép másik oldalán Hamza József mellett ül, ugyanezt a feladatot teljesítette a Kolos Kórházban.

Tulassy József, Hamza dr. és Haller Leonida között áll. 1921-ben lett a Kolos Kórház alorvosa. Innen elkerülve 8 évvel később már tiszteletbeli járási orvos Piszkén.

Horeczky Géza, Gönczy Béla és Hamza dr. között. 1895. április 15-én született Ipolyságon. 1921-ben lett a kórház dolgozója. Ő volt a Tüdőgondozó első főorvosa 1928-tól. 1956-ban hunyt el. Hamvai a Belvárosi temetőben nyugszanak.

Gönczy Gyula a Gönczy házaspár között tűnik fel. A kórházigazgató testvére volt, és Feszti Margittal kötött házasságot. 3 gyermekük született: Miklós, Márta és Desiderata Márta. Utóbbi leszármazott ma is él Svájcban. Gönczy Gyula fotóját tévesen Vándor Ödönnek tulajdonította könyvében Szállási Árpád.

Gönczy Miklós, Gönczyné és Vándor Ödön mögött. Gönczy Gyula fia volt. Medzlényi Ilyvel kötött házasságából Ildikó nevű lányuk született / Tóth Árpádné /. A feleség és a leány Gönczy Bélával közös sírban nyugszik az esztergomi Belvárosi temetőben.

Tábori Lajos, Vándor Ödön és Leonard Florianna mögött áll. Horeczkyvel és Tulassayval együtt jött a kórházba. 1894. augusztus 18-án született Nagyszombatban, 1920-ban diplomázott. 1928-tól 1977-ig körorvos volt Nyergesujfalun. 1981-ben hunyt el. Fia is orvos lett Esztergomban.

A kép előterében ülő fiatalokról semmit sem sikerült kiderítenem. A hátsó sorokban állókról is csak keveset.

Haller Leonida főnővér mögött fehér ruhában Salamon Vilma áll. Ő nyújtotta át a képen látható ezüst babérkoszorút az ünnepeltnek.

Egy kislány feje bukkan elő Salamon Vilma válla fölött, Galgócz Ilona, a kórház kapusának lánya. Mellette sötét ruhában idősebb hölgy, aki özv. Kádas Károlyné, akiről annyit tudok, hogy a Kolos Kórház átadása után a Kórházépítő Bizottság vele fényképeztette le az új intézményt, 176 koronáért Az egykori Kolos Kórházról megmaradt 2-3 fotó valószínűsíthetően az ő munkája.

Tőle balra nyakkendős férfi, Patyus János műtős, mellette Galgócz András.

Fontos személyiség volt ő a maga korában. 1903. március 1-én alkalmazták, mint kapus. A személyzet nevében, az ünnepségen ő köszöntötte az igazgatót. Gönczy Béla több mint 3 évtizedig állt a kórház élén, Galgóczi András pedig 40 évig a kórház kapujában. 1943. március 1-én kérte nyugdíjazását.

Fekete ruhás nő néz a lencsébe Horeczky Géza fölött, Mészáros Jánosné. 1909-ben írnokként kezdte pályafutását a Kolos Kórházban.1918-tól már gondnok volt. 1925-ben az iratok szerint ellenőr és 1939-ben ment nyugdíjba.

Mészárostól balra, egy bajuszos arc, Érdy József irodatiszt. Annyit tudok róla, hogy még 1925-ben is ezt a feladatot látta el. Érdy bal válla melletti fiatalember Morvai Antal. Ő a párkányi járásbíróság irodatiszti pozícióját hagyta ott a kórházért 1920-ban. Az 1928-ban alakult Mentőegyletnek is ő volt a pénztárosa. 1939-ben vonult nyugdíjba. Utóda, ha rövid ideig is, Bády István, későbbi polgármester lett. Morvai Antal bal oldalán Schlicz Károly, akiről a nevén kívül semmit sem tudok.

Tőle balra a sötét ruhás hölgy Nábrády Teréz a kórház díjnoka. 1937-ben is még ilyen minőségében szerepel az iratokban. Ez a feladatmegjelölése egy 1941-es tiszteletdíjakat kifizető dokumentumon is. Bal válla mögött egy ismeretlen ápolónő arca tűnik elő, aki mellett fehér ruhában Galgócz másik lánya Róza látható. A Vándor Ödön feje fölött álló hölgyről nincs információm.
 

Egy régi kép...!

A temetőkben tán már a csontjaik is elporladtak mindannyiuknak, de itt, a kórházunkban dolgoztak ők is, mint most mi. Akkor halnak meg majd igazán, ha elfelejtettük őket. Írásommal ezt az időt szerettem volna elodázni.