Eck Alajos

Folytatjuk az esztergomi Képviselő-testület tagjainak bemutatását. Ezúttal Eck Alajos képviselő úrral, városüzemeltetési tanácsnokkal ismerkedhetnek meg az olvasók.

Közismert ember vagy Esztergomban, mindenki csak Lojzinak hív. Honnan ez a becenév?

Az Alajosból jött, és már szüleim is így hívtak. Nem csak a városban hívnak így, de számos ismerősöm használja becenévnek.
Engedj meg csak egy példát: Harrach Péter, aki egyébként osztálytársam volt a főiskolán, még miniszterként szólt a titkárnőjének, hogy hívjon fel engem valamilyen ügyben. A titkárnő elnézést kért a megszólításért, de a miniszter úr címjegyzékében is csak Lojziként szerepeltem. Munkám során sok protokolláris kapcsolatra tettem szert, és csaknem mindenhol ezzel a névvel ismernek. Ez számomra barátságot, megtiszteltetést jelent.

Esztergomi születésű vagy?

Nem, lágymányosi gyerek vagyok. Szüleim az 1940-es évek elején találkoztak Budapesten. Harmadik gyermekükként születtem, négyen vagyunk testvérek. Édesapám mindig is elkötelezett, vallásos ember volt, a hite szerint élt, megtartotta a vallásos ünnepeket, és minket is így nevelt, édesanyámmal együtt.

Mióta élsz Esztergomban?

46. éve. Gimnáziumba a Ferences Atyákhoz jártam. 1962. szeptember 1-jén hajóval érkeztem először Esztergomba. Emlékszem, olyan alacsony volt a Duna vízállása, hogy édesapám hajója visszafele fennakadt egy zátonyon.

Hogyan emlékszel a ferences diákként eltöltött évekre?

Nagyon nagy örömmel és hálával. Sokat köszönhetek nekik, életemnek irányt adó elveket kaptam tőlük, a tudományok, az erkölcs és a viselkedés területén. Külön kiemelném Páter Iglói Ignác Atya nevét, aki a prefektusom volt és a mai napig hálás szívvel gondolok rá.

Érettségi után hogyan alakult a pályád?

Érettségi után főiskolára jelentkeztem, megkezdtem a tanulmányaimat, majd elvittek katonának, Lentibe. Később a főiskoláról, egyik napról a másikra kerültem a Bazilikába.

Megtudhatunk erről részleteket? Azért is, mert a te személyedet mindenki a Bazilikához köti.

Elődöm 1971. február 23-án éjjel, hirtelen halt meg. Emlékszem, aznap volt húshagyó kedd, ilyenkor a harmadéves növendékek farsangi előadást tartanak, és ezt akkor én rendeztem a főiskolán. Az előadáshoz egy riasztópisztolyt kértünk kölcsön boldog emlékű elődömtől, Kőpataki Jánostól. Fent lakott a Bazilika északi oldalán, ahol most egy presszó van. Este 11-kor visszavittük neki a fegyvert, másnap reggel döbbenten értesültünk a hírről, hogy Jani bácsi az éjszaka meghalt. (így ismerték Őt.)

Mi volt a feladatod a Bazilikában?

Először az istentiszteletre való előkészítés. Dr. Bartl Lőrinc kanonok úr, a Bazilika akkori vezetője szépen lassan, apránként rám testált majdnem mindent. Három év múlva Kovács Tibor kanonok úr érkezett a palotából, ahol gondnok volt, és Ő lett a Bazilika plébánosa. Mellette a liturgia felügyeletétől, az adminisztrációs, gazdasági- és pénzügyi feladatokat folyamatosan láttam el.

Rendszeresen találkozhattál a katolikus egyház legfőbb vezetőivel. Több bíborost is ismerhettél, elevenítsünk fel néhány ezzel kapcsolatos emléket.

Mindszenty József bíboros úrra emlékeznék először, bár vele személyesen nem találkozhattam. Amikor én a Bazilikába kerültem, Ő volt az Egyházmegye Főpásztora, de nem gyakorolhatta ezt a funkcióját. Sokat hallottam róla. Ha bejössz a Bazilikába, egy főpapi misére – amikor az egyházmegye vezetője misézik – akkor a főoltár fölött egy gyertya ég. Ez csak akkor van meggyújtva, amikor a templomban az Egyházmegye Főpásztora misézik. Ma már ez nem általános gyakorlat, de a Székesegyházakban még így van. Itt Esztergomban, ha a pápa misézne, ez a gyertya nem égne, csak akkor gyújtjuk meg most, ha Erdő Péter Bíboros úr celebrálja a szentmisét. Amikor a Bazilikába kerültem, én ezt a gyertyát megfaragtam, rendbe tettem. Volt énektanárom, Parádi Gyula Atya hívta fel erre a gyertyára a figyelmemet, mely utoljára 1948. december 26-án égett, amikor Mindszenty bíboros úr misézett. Pár év múlva valaki kivitte Mindszenty sírjához, meggyújtották és ott hamvadt el.

Lékai László bíboros úrról milyen emlékeid maradtak?

Nagyon bensőséges, melegszívű, de ugyanakkor határozott ember volt. Keményen kijelölte az irányt, amerre haladnunk kellett. Lékai Bíboros úrnak szívügye volt a három Kassai Vértanú tisztelete. Ők germanicus növendékek voltak. Ez Rómában az egyik egyetem neve, Lékai Bíboros úr is ott végzett. A Kassai Vértanúkat boldognak tisztelték, a Bíboros úr az ő szentté avatásukat szerette volna elérni, ez később meg is történt Kassán. Egyszer a Bíboros úrhoz közel álló alkalmazott, az oltár virágait rendezgette. Én elküldtem őt azzal, hogy egy atya fog ott misézni. Bepanaszolt. A Bíboros úr felhívott: azt mondta, ne öltözzön át, azonnal jöjjön le. -Ha az ember elment a Főpásztorához, ahhoz öltöny, fehér ing, nyakkendő járt.- Elmondtam neki, hogy egy olasz atya jött, aki a „Germanicum Hungaricum” professzora, és szeretett volna az ereklyék fölött misézni, ezért tanácsoltam el a nővért. Annyit mondott: ”Lojzi, magának tényleg első a templom és az Úr tisztelete, csak így tovább.”

Halála előtt egy hónappal, ’86. május 31-én magához hivatott. Az asztalon egy okirat feküdt. Magyarországon ’86. május 31-án írták alá a II. Vatikáni Zsinat egyik passzusát, mely szerint nálunk is be lehet vezetni az állandó diakonátust. Nős embereket is felszentelhetnek az oltár szolgálatára. A Bíboros úr engem szemelt ki erre a megtiszteltetésre elsőként a Főegyházmegyében, de sajnos egy hónap múlva meghalt, később közbejöttek más problémák, valamint betöltöttem azt a kort, ami után már nem volt megvalósítható ez az elképzelés.

Lékai Lászlót Paskai László követte.

Lékai Bíboros úrhoz képest úgy ítélem meg, mint laikus, hogy Ő egy ferences barát volt, aki a lelkiekre tette a hangsúlyt, Ő a Főegyházmegye Atya volt. Bármikor mentünk hozzá anyagi természetű kérdésekkel, Ő mindig a gazdasági vezetőkhöz irányított minket. Az Ő kormányzásának idejére esik Mindszenty Bíboros újratemetése, II. János Pál pápa lelkipásztori látogatása hazánkban. Ezek mind közvetlen kapcsolattartást jelentettek a Főpásztorral.

Mégis az ő nevéhez fűződik nagy átalakítás, melyben Esztergom mellett Budapest is központ lett.

Ennek történelmi okai vannak, nevezetesen Trianon. Az egyházmegyéket is a határhoz kellett igazítani, a határainkon túl se politikailag, se egyházilag nem lehetett a vezetésbe beleszólni. Korábban Esztergomhoz tartozott a Felvidék, Pozsony, Érsekújvár körüli területek. Ezeken a helyeken társaskáptalanok voltak, de Trianon után Esztergomnak már nem volt rájuk befolyása. Nem biztos, hogy az ő személyes akarata volt a székhelymódosítás jelenlegi megoldása, ezt igazolja szerintem jelenlegi élete is. Visszahúzta a szíve Esztergomba. Ma is sokat dolgozik itt. Amikor átadta a vezetést, elmondta, hogy nyugdíjas éveit - bár többféle lehetőség is adódott - az Esztergomi papi otthonban szeretné tölteni.

Erdő Péterrel milyen kapcsolatban álltál?

Vele már komolyabb kapcsolatom nem lehetett. A beiktatásánál közreműködtem, úgy az érseki, mint a bíborosi székfoglalóján. Ezt követően súlyosan megbetegedtem. Személyes kapcsolatunk arra korlátozódott jóformán, hogy tőle kértem a felmentésemet.

Kérlek, beszélj valamit a családodról.

A mai napig nem tudom feleségemnek meghálálni a három gyereket. Nevelésükben nem tudtam mindig aktívan részt venni, igen lekötött a bazilikai munkám. Én feltettem az életemet az egyházi munkámra. Gyerekeim nevelését alapvetően a feleségem irányította. Lányom férjhez ment, két fiam megnősült, hat unokám van, most várjuk a hetediket.

Az életed kerek egész, nyugodt és méltó? Hogyan kerültél kapcsolatba a politikával, hogyan lettél képviselő?

Úgy érzem, és hálát adok a Jó Istennek, betegségem ellenére is, hogy az eddigi életem egy kerek egésznek mondható. Amit ezek után kapok az élettől, a Mindenhatótól, az ajándék számomra. Már ez is nagy ajándék, hogy ilyen szép számmal láthatom, és élvezhetem leszármazottaimat.

A harmadik önkormányzati választás előtt a Rudnay Alapítvány nevében Kis-Rigó László, akkor még, mint káplán keresett meg azzal, hogy vállalnék-e önkormányzati tisztséget. Azt válaszoltam, ha plébánosom, Kovács Tibor kanonok úr - a közvetlen fönököm - és Paskai László bíboros úr beleegyezésüket adják, akkor szívesen. Kértem a témában a Bíboros úrtól egy kihallgatást, melyen megkaptam az Ő engedélyét. (A II. Vatikáni Zsinat egyik rendelkezésére hivatkozott, ahol azt kérik az Egyházhoz közel állóktól, hogy vállaljanak politikai szerepet amennyiben módjukban áll.

Ez hat évvel ezelőtt történt. Megbántad már a vállalásodat?

Belülről látni egy önkormányzatban zajló folyamatokat egészen más. A polgárok sokszor keresnek meg olyan problémákkal, amelyeket törvény szabályoz, és az nem enged meg semmilyen változtatást. Más esetekben számon kérnek rajtam olyan dolgokat, amelyek nem képviselői feladatok. Most, hogy nyugdíjas vagyok, több időm van a képviselői munkámra. Mint városüzemeltetési tanácsnok, járom a várost, végzem a munkám, a vállalt kötelességemet.

Hogy éled meg a támadásokat?

Az építő, jóindulatú kritikát elfogadom. De ha igazságtalan, az fájdalmat okoz.

Sokszor ér minket az a vád, hogy csak a polgármester úr eszközei vagyunk. Jogosnak érzed ezt a vádat?

Nem, bár kívülről így látszódhat, de a testületi ülések előtt frakcióülések vannak, melyek időnként olyan hosszú ideig tartanak, mint a testületi ülések. Ezeken sokszor kap kemény kritikát tőlünk a polgármester úr, de végül kompromisszumokra jutunk.

Furcsa helyzet alakult ki Esztergomban, a konzervatív oldal megosztott. Hogyan értékeled ezt?

Az a véleményem, hogy a háttérben sokszor kicsinyes érdekek munkálkodnak. Kiadtunk egy csomó pénzt a Széchenyi tér építésére, és most öt-hat ott lakó fellázítva az embereket, cca. 3600 aláírást gyűjtött össze, hogy tegyük tönkre ezt a szép teret. Cca. 4600-an aláírták a Lőrinc utca egyirányúsírása elleni megszavazási javaslatot. Velem is alá akarták íratni. Előttem egy hetvenéves nénit vettek rá az aláírásra.

Hogyan látod Esztergom jövőjét?

Jelenleg egy dinamikusan fejlődő várost látok. A 2008-as költségvetés is ezt a dinamizmust erősíti, ezért támogatom. Sok kritika éri a várost, hogy koszos, szemetes. Ez nem a polgármester úron, vagy a képviselőtestületen múlik, hanem a polgárokon is, akik a szemetet eldobálják.

Hogyan látod politikai jövődet?

Lelkiismeretesen próbálom elvégezni azt, amit vállaltam. Amennyiben a jövőben is számítanak rám, ezt a munkát vállalom, ha mást akarnak indítani, ha van jobb jelölt, ám legyen, lelkemben nem lesz tüske.

Köszönöm a beszélgetést!

Osvai László dr.