IN MEMORIAM

Dr. Patócs Mária
1941-2009

IN MEMORIAM DR. PATÓCS MÁRIA FŐORVOSNŐ

Ázsiából végleg hazatérve, baráti szálakat újra kötögetve már nem találtalak az osztályon. A legutóbbi találkozásunk után tudtam súlyos betegségedről, hősies helytállásodról, halálhíred mégis megdöbbentett. Főorvos kollégánk és barátunk, Arató Géza elfogódottan, és azt hiszem, nagyon találóan mondta, hogy leginkább a szelídség jut eszébe rólad. Szelídség, alázat, rád nagyon jellemző. Az igaz, a sok vihart átélt emberek erényeiben keresem én is a szavakat, amikor több mint tíz éves munkatársi kapcsolatunkra és barátságunkra emlékezve búcsúzom tőled.

Váci Mihály „Szelíden, mint a szél” versében jelensz meg lelki szemeim előtt:
„Szőkén szelíden, mint a szél;
nem lehetett sebezni engem:
ki bántott – azt vállon öleltem,
értve – szánva úgy megszerettem,
hogy állt ott megszégyenítetten
és szálltam én sebezhetetlen:
Fényt tükrözök csak sár nem ér.
Szőkén szelíden, mint a szél,…”

Az egyetem elvégzése után ezekkel a ragyogó tulajdonságokkal rövid keresés után döntöttél a neuropszichiátria mellett és betegséged árnyékában is kitartottál az orvosi hivatásunk nehéz, hálátlan területén. Könnyedén, mindig kedves mosolyoddal, élénk figyelő tekinteteddel jártál ezen a nehéz, a lelki sérültekről gondoskodók sokszor rögös útjain. A szelídséged mellett, magas fokú szaktudásod,  rendkívül fegyelmezett karaktered és hűséged adtak erőt emberfeletti kitartásodhoz.
Ma is előttem vagy, amikor egy deliráns külföldi beteggel foglalkoztunk, még a beteget kísérő félelmetes véreb is megbékélt társaságodban. Milyen sok indulati reakciót orvosoltál, mennyi agressziót, szenvedést és szorongást oldottál, enyhítettél kedves szelídségeddel és hozzáértéseddel! 
Mindig megnyugtató jelenléted, gyengédséged, a büszkéket, törtetőket megszégyenítő alázatod példát jelent számunkra. A gyengeségedben volt az erőd, megértő, megbocsájtó voltál, nem kerestél bűnbakot, csináltad a dolgodat. Mária, hitem szerint te olyan életet éltél, akiknek Jézus Krisztus a Hegyi beszédben egy szebb földet ígért örökségül. Tudom, hogy kevesen érhetünk az emberség, a szelídség, a szeretet gyakorlatának olyan magaslatára, amit te már meghódítottál. Isten áldjon és nyugodj békében, emléked tükrözze tovább azt a fényt, amit olyan nagylelkűen sugároztál nap mint nap a betegek, barátaid és a munkatársaid felé.
Meleg barátsággal,
Pátkai István
Esztergom, 2009. szeptember 29.