MIÉRT KELL OLVASNOM WASS ALBERT ÍRÁSAIT?

Könyvtárosként csupán üdvözölhetem azt az olvasási reneszánszot, amit a Wass Albert – jelenség kiváltott, s ami sokat tesz hozzá az olvasáskultúránkhoz. Emellett a szerzőt a magyar nyelv – különösen az erdélyi szókincs – nagy tehetségének, kiváló művelőjének tartom. Sokakkal együtt, miatta, érte is szeretek olvasni és veszem kezembe gyakrabban a könyvet. Magyar olvasóknak mostanában ennél tartalmasabb időtöltés nem javasolhatok.

Beszélnünk azért kell erről, mert korunk folyamatos értékválságban szenved. A mesterségesen gerjesztett értékválság pl. azzal jár, hogy irodalmi Nobel-díjat ítélhetnek olyannak, akinél a harmad-negyedrangú íróink is jobbat és jobban írnak, ugyanakkor pedig a közvélemény manipulálói azt sugallják, hogy Wass Albert írásai mintha a tiltott könyvek listáján szerepelnének: a hatalom, a szakma ezeket nem díjazza, nem támogatja, nem népszerűsíti.
Amikor viszont összehasonlítjuk Wass Albert műveit és erkölcsi tartását az őt bírálókéval, kirekesztőkével, elhallgatókéval, akkor megállapíthatjuk, hogy nem említhetők egy kategóriában: Wass Albert magasan fölötte áll a hivatástól, hazától elidegenítőknek, az ideológiai terror bértollnokainak és egyéb kiszolgálóinak. Az összehasonlításban nyilvánvalóvá válik, hogy azért nem szeretik egyesek, mert aki „töretlen hittel ember és magyar” tud maradni, az a puszta létével is leleplezi azoknak a gyarlóságát, hitványságát, akiknek valójában se hitük, se hazájuk és az emberségük is többnyire kívánni valót hagy maga után.
Így azután, törvényszerű, hogy a föléjük magasodó wass-alberti életmű mellett, úgy erkölcsileg, mint szakmailag, mindig kisebbnek, kevesebbnek érzik magukat. Korunkban Wass Albert tölti be leghatékonyabban a „magyar nemzet lelkiismeretének” küldetését. Emiatt félnek az árnyékától is a magyargyűlölők, a nemzeti örökséget elherdálók, a nemzetet ország-lakosokká taposók, a magyarság genocídiumát előkészítők.
A Kárpát-medence magyarsága körében azonban Wass Albert - az ellen folyó kampány ellenére - az egyik legolvasottabb magyar író. Könyvei az olvasottsági listán – különösen Erdélyben – a naponta forgatott Biblia mellé kerültek, nálunk pedig egyik regénye a közönség szavazataival jutott a 12 legnépszerűbb közé, s még két másik műve pedig az 50 legolvasottabb könyv közé. A közízlés tehát szembe helyezkedett a hivatalossá tett, bal-liberális véleményezéssel. Ez abból is látszik, hogy annyi könyve fogy el, mint többeknek együttvéve, s annyi – életét és művét megörökítő - emlékhelyet létesítenek tiszteletére, mint senkinek az utóbbi pár évszázadban.
Noha a hivatalos, elmarasztaló véleményt mindig szakmai érvekkel próbálják alátámasztani, igazában mégsem mondhatja senki, hogy a közízlés rosszul választott, amikor Wass Albert mellett döntött. Hiszen azok sem voltak akárkik, és szakmailag dilettánsok, akik Wass Albert számára Baumgarten -díjat, Klebelsberg -díjat, Zrínyi-díjat, Balassi -kardot, Alternatív Kossuth –díjat, Magyar Művészetért –díjat ítéltek oda, vagy akik az Erdélyi Irodalmi Társaság, Erdélyi Szépmíves Céh, a Kisfaludy Társaság, s ezzel a MTA Irodalmi Tagozata, a Nemzetközi Pen Club, az Árpád - Akadémia, az Erdélyi Világszövetség, a Templomos és a Szent László Lovagrend tagjává választották, vagy akik a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki az Antall-kormány idején.
Wass Albert egyedül Isten segítségével, pusztán az írásaival megnyerte azt a háborút, amit szűkebb és tágabb hazájában ellene indítottak: - koncepciós perrel, üldözéssel, merénylet-kísérletekkel, műveinek kitiltásával, elhallgatással vagy rossz hírbe keveréssel. Életében jórészt kirekeszthették hazájából, de halála után végérvényesen hazatért: jött, látott és győzött. Ma kétségtelenül a legnagyobb hatású erdélyi magyar írónak tekinthetjük.
Nekem egyszerűen azért kell Wass Albertet olvasnom és újraolvasnom, mert szeretem a munkáit. Úgy tekintek rá, mint tiszteletet érdemlő, idős családtagra, mint egykori, kedves tanárra, mint jó barátra, lelki testvérre, szellemi eszményképre, akit a szívébe zárva hordoz magával az ember. Pedig nem tett mást, pusztán a hivatását teljesítette írói munkásságával, ugyanúgy, ahogy Nyírő József, Benedek Elek, Kós Károly, Dsida Jenő, Reményik Sándor, Áprily Lajos, Tamási Áron és a többi, erdélyi pályatársa.
A számomra, mint olvasó számára, Ady Endre magyarságához, Szabó Dezső nemzetféltéséhez, Németh László útkereséséhez Wass Albert - a magyar sorskérdések megválaszolójaként - teremti meg a folyamatosságot és válik megkerülhetetlen részévé a kortárs magyar irodalomnak. Már fél évszázada „kötelező olvasmány” kellene, hogy legyen, nemcsak az iskoláink, hanem az egész magyar társadalom számára. Nem rajta és nem rajtunk múlott, hogy nem lehetett az.
Hála Istennek és a magyarságnak, Wass Albertet többé nem lehet sem elhallgattatni, sem betiltani, mert immár százezrek és milliók viszik az üzenetét tovább – ahogy tesszük most mi is.

Kiss Endre József