COSTA RICA ÚJ ELNÖKE

Costa Ricának új elnöke van Laura Chincilla személyében. Ő az ország első női elnöke. Nem sok embert „rázhatott” meg ez a hír. Nekem viszont eszembe jutott első beszélgetésünk, kórházunk bőrgyógyász főorvosával, aki elmesélte, hogy a távoli ország iskoláiban több mindent tanítanak Magyarországról. Mi meg semmit sem tudunk Costa Ricáról! Az elnökválasztás apropóján ismételjük meg ezt a 7 évvel ezelőtti beszélgetést.

Az esztergomi Kórház történetében fontos helye van a bőrgyógyászatnak. Olyan elődök dolgoztak itt, mint Darabos László és Kiss Gyula tanár urak, vagy mint Kovács Gizella és Esztári Piroska főorvosok.
Az utolsó osztályvezető Pfeiffer István volt. Ma már a megyében sincs bőrgyógyászati osztály. A járóbetegek ellátását Mrázik Krisztina főorvosnő látta el, mígnem az ő szülési szabadsága idejére dr. Alfaro Cooper Carlos kollega vette át szerepét.

Neved bizonyítja, hogy külföldről jöttél. Honnan?

- Costa Ricából ösztöndíjjal jöttem Magyarországra 1966-ban. 1973-ban végeztem el az egyetemet Budapesten. Az egyetem elvégzése után hazamentem feleségemmel, akit itt ismertem meg és vettem el. 3 év alatt otthon honosíttattam a diplomámat.

Costa Rica nagyon messze van. Nehezen tudom elképzelni, hogy honfitársaid közül sokan tudják, hol van Magyarország. Te honnan tudtad?

- Csodálkozni fogsz. Costa Ricában a világtörténelem tanulása során tudtam meg Magyarország létezését. Nálunk mindenki tanul. Az iskolák 2-3 műszakosak és mindenki érettségizik. Így aztán sokan tudhatnak Magyarországról is. Tanítják például a hunokat, Attila királyt, de ismerik Magyarországot 1956 kapcsán is. Viszont azt nem tudtam, mikor ide jöttem, hogy önálló magyar nyelv is létezik. Azt hittem itt mindenki németül beszél. A történelmi ismereteim szerint ez a terület német érdekszféra volt. Amikor ide kerültem a magyar nyelv elsajátítása jelentette a legnagyobb nehézséget. Más a gondolkodás, a nyelv szerkezete. 1 évig tanultam a nyelvet. Persze akkor még más világ volt itt.

Elvégezted az egyetemet és visszamentél a hazádba?

- Igen. Itt ismerkedtem meg a feleségemmel, aki gyógyszerész és jelenleg a Kolos Patikában dolgozik. Vele és a kislányommal mentem haza, de 3 év múlva már újra itt voltunk. Feleségem egyedüli lány és a szülei visszasírták öt és az unokát Magyarországra. Pedig Costa Ricában nagyobb lehetőségeink lehettek volna, könnyebb lett volna az élet abban a gyönyörű országban.

Meglepődve hallom tőled, hogy nálatok tanulnak Magyarországról. Mi viszont nagyok keveset tudunk Costa Ricáról. Beszélnél egy kicsi a hazádról?

- Costa Rica spanyol gyarmat volt 1821-ig, amikor függetlenné vált. A mi zászlónk két szélén 2 kék csík van, ez a 2 tengerünket jelképezi. Utána 2 fehér csík van, középen egy pirossal. Azt mondják ez a piros a vér, aminek a függetlenségért kellett volna folynia, de nem folyt. Costa Rica különleges ország abban a térségben. Olyan spanyolok maradtak csak ott, akik parasztok voltak, akik szerették a földet. Nagyon jó földünk van, de csak nehéz körülmények között lehet megművelni.
Nálunk nincs arany, nincs ezüst, nincs petróleum. Föld van, amit meg kell művelni. Costa Rica abban a térségben minden szempontból sziget, kulturális szempontból, gazdaságilag, anyagilag. Más a múltunk is, mint a szomszédainké. A mi elnökeink már a múlt században is bölcsek voltak. Hogy illusztráljam ezt elmondom, hogy 1870-ben az akkori elnök azt mondta, hogy az általános iskolai oktatás nem csak hogy ingyenes, hanem kötelező is! Megbüntették a szülőket, ha a gyereket nem küldték iskolába.
Eleinte búzát, rizst termeltek a parasztjaink, de abból nem lehetett megélni. Szerencsére Costa Ricába hozták Afrikából a kávét és a kis parcellák erre tértek rá. Ahol 20 hektárnyi rizs nem volt elég a megélhetésre, nem csak hogy elég volt ugyanennyi kávé, hanem még a gyermekek további tanítására is telik. A Costa Ricai emberek génjeiben van a demokrácia. Másképp nem is tudnák elképzeli az életüket. Tulajdonképpen a kávé Costa Ricai demokrácia alapja.

Említetted, hogy gyermekeid vannak. Ők már jártak a hazádban?

- Igen. A kislányom születése után mentünk először haza. 1975-ben Ő fél éves volt és spanyolul kezdett el beszélni. 1978-ban visszajöttünk Magyarországra és a fiam már itt született.

Costa Ricában könnyű volt a magyar diploma honosítása?

- Ez egy érdekes dolog volt. A honosításhoz egy általános képzésen kell átesni. Most is szégyellem magam, de amikor itt én elvégeztem az egyetemet egy bimanuális tactust soha nem végeztem. Otthon az első évben, mint szigorló orvos kellett dolgoznom egy kórházban. Sokat ügyeltem. Soha nem felejtem el az első ügyeletemet a központi ambulancián, ahol mindenféle beteget fogadtunk, az infarctustól a dehidrálódott csecsemőig. Egy nő szülni jött és nekem fel kellett vennem. Felhúztam a kesztyűt és meg kellett, hogy vizsgáljam. Két dolgot tudtam akkor. Hogy meleg és csúszik. Azt hol a burok, mekkora a méhszáj, hány ujjnyi, kemény-e vagy puhult, netán eltűnt-e fogalmam se volt. Az első suturám is hasonló élményt jelentett. Egy gyermeket láttam el, akinek felrepedt az ajka. Azt se tudtam, hogy kell felhúzni a kesztyűt. A nővér kiküldte a szülőket és megmutatta nekem, a doktornak hogyan kell, és mit kell csinálnom.

Saját egyetemi évemre visszaemlékezve valóban nálunk az egyetemi oktatás, finoman szólva, nem volt akkoriban gyakorlat centrikus.

- Hát igen. Én a gyakorlatot Costa Ricában szereztem meg. 1 évig voltam szigorló, majd egy banánültetvényes faluba kerültem. 40 kilométerre a legközelebbi kórháztól. Itt már kamatoztatni tudtam azt a gyakorlatot, amit az előző évben megszereztem. Ott szüléseket kellett vezetnem, kígyómarásokat ellátni, idegentesteket eltávolítani és még sorolhatnám.

Szavaidból azt veszem ki, hogy nem csak az oktatás, de az egészségügy felépítése is más nálatok.

- Ezen is van elcsodálkozni való. Costa Ricában már vagy 70 éve létezik univerzális biztosítás. A szociális teher óriási. Nehezen érthető, hogy ez a kis ország, hogy bírja ezt a terhet.

Többet költenek ott a költségvetésből egészségügyre, mint Magyarországon?

- Lényegesen. Egyszer foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Más számokra nem emlékszem, de a költségvetés 2 legnagyobb szelete az oktatás és az egészségügy. Ezt azért is tudjuk megcsinálni, mert nálunk nincs hadsereg. Én élőben tankot először Budapesten láttam. Otthon ilyet csak filmeken lehet látni. Komolyan mondom, hogy a mai Costa Ricaiak 90 százaléka sem látott még tankot. Mi nem költünk jelentős összegeket puskákra. Pedig az ország diktatúrákkal van körülvéve.

Hogyan tudja megőrizni akkor a függetlenségét?

- Costa Rica kirakat. Kirakat, hogy ilyen módon is lehet élni. A népet azonban felnőttként kezelik. Nálunk, ha elmész akár a dzsungelbe, akár a tengerpartra mindenfelé kísér a 3 fázis. Nem csak Lenin bácsi tudta ezt megcsinálni. Costa Ricában már 60 évvel ezelőtt bárhonnan bárhová tudtunk telefonálni. Ha a dzsungelbe 10 ház épül, akkor a 11.-ként az iskola is oda kerül. Itt igyekeztek elpusztítani a tanyákat, nálunk most is virágoznak. És persze mindenhol vannak focipályák!

Visszatérve az élettörténetedhez, Magyarországon állást kellett találnod.

- Úgy jöttem vissza Magyarországra 1978-ban, hogy a Duna mentén körzeti orvos leszek. Az otthoni gyakorlatommal képesnek hittem erre magamat. A régi körorvosok itt Magyarországon is még tudtak fogat húzni, szülést levezetni stb. Mindezeket én is elsajátítottam a hazámban. Először a bajai Kórház belgyógyászatán helyezkedtem el. Akkoriban Baján is az volt a szokás, hogy ha új orvos érkezett, azt végigvezették a kórház osztályain, bemutatták őket.

Ez itt Esztergomban sem történt meg, de talán a Kór-Lap pótolhatja!

- Ma már Baján sincs ilyen bemutatkozás. Sok kollegát már nem ismerek a kórházban, pedig 1978 óta dolgoztam ott. Jönnek, mennek az emberek, és nem tudom kik ők.
Szóval annak idején, amikor Baján ismerkedtem az egyes osztályokkal a későbbi főnökömet első látásra megnyertem. Hadházi Sándornak hívták. Nem mindennapi ember volt, kiváló szakember, páratlan tudással. Sajnos nem régiben temettük el. Ő felajánlotta akkor, hogy jöjjek a bőrgyógyászatra dolgozni és rövid gondolkodás után igent mondtam. Így kerültem a bőrgyógyászatra. Voltak már bőrgyógyászati ismereteim, hisz otthon szubtrópusi ország lévén több bőrbetegséget kellett kezelnem, színesebb volt a szakma. 1981-ben szereztem meg a szakképesítést. Ezután újra hazamentem a családommal, honosítani a szakvizsgámat.

Gondolom akkor véglegesnek vélted az utazást?

- Állást is kaptam egy vidéki kórházban. A honosításhoz heti 3 alakalommal kellett egy „A” kategóriájú kórházban dolgoznom, egy olyan ember mellett, akitől szintén sokat tanultam. ˝ év után, 1982-ben honosították is a szakvizsgámat. Furcsa, de Costa Ricán a szemészet és a bőrgyógyászat hiányszakmának számít, kevés az ilyen szakember. Mégsem maradhattam otthon.
Ebben az országban engem soha senki sem bántott. A magyar nép részben olyan, mint a miénk, szereti a külföldieket. Nem egy német vagy svéd mentalitású. Soha senki nem éreztette velem, hogy külföldi vagyok. Most is, külföldi vagyok annyi év után is. Felajánlották az állampolgárságot, de már nincs kedvem megint vizsgázni.

Szóval újra visszakerültél Bajára.

- Igen. Az állásom is meg volt. Lehet, hogy ott fejeztem volna be az orvosi pályafutásomat, de közben Magyarországon elindult a privatizáció. Nem akarom ezt részletezni, de végül is ebből az én feleségem kimaradt. Bár nekem nevem van Baján és környékén – ha valaki bőrgyógyászatra gondol, akkor ott az én nevem jut az eszébe – mégis azt mondtam a feleségemnek, amikor ez az esztergomi lehetőség adódott, hogy próbáljuk ki. Az ő szülei Pesten élnek, hozzájuk is közelebb kerülünk. Eljöttünk hát Bajáról és július óta itt vagyunk Esztergomban.

Jó döntés volt? Nem bántad meg?

- Nem, bár sok bürokratikus nehézségem volt és van még most is, ennek ellenére örülök, hogy így döntöttem. Az itteni betegek kezdenek megismerni. A visszajelzések jók.

A bőrgyógyászat teljesítmény mutatóit az elmúlt hónapokban jelentősen megnövelted!

- Igen, bár ez az új kódrendszer nem kedvez nekünk.
Most úgy látom, hogy 40 %-os visszaesést is hozhat, de valóban idejövetelem óta megdupláztam a rendelő teljesítményét.

Köszönöm a beszélgetést és arra kérlek, tekintsd ezt egy rövid bemutatkozásnak. Szeretném, ha egy későbbi alakalommal újra leülhetnénk és életedről, Costa Ricáról még többet megtudhatnánk.

2003. január