DÉL-AMERIKA TÖRTÉNETE 8.

Az említett gazdasági, társadalmi és technikai fejlődés mellett néhány szót érdemes szólni a kultúráról is, amely szinten szerves része volt már ezekben az időkben is Latin-Amerikának. Az összes művészeti ág magas fokra jutott. Az építészet jellemző meghatározója a latin értékeknek. A közintézmények, középületek, pályaudvarok  és templomok mellet egyre nagyobb figyelmet kaptak a lakóházak is.

A latin mérnökök és építészmesterek magas fokon, művészi formában űzték a tudományukat, de sok esetben szívesen hívtak az Óvilágból, első sorban Spanyol-, Francia- és Olaszországból kiemelkedő, neves építészeket egy-egy terv kivitelezéséhez és megvalósításához. Számos esetben pedig kooperációs munkával, a hazai mesterekkel közösen is alkottak.

Ugyan ez elmondható a szobrászatról is, amely közkedvelt eleme a latin kultúrának. Nem hiszem, hogy van még egy olyan hely a világon, mint Buenos Aires, ahol ilyen nagy számban készültek volna szobrok és emlékművek. Hihetetlenül sok szobrászati alkotás ékesíti az argentin fővárost. A zenéről a Tangó kapcsán már szót ejtettem. Sorra nyíltak a Tangó-bárok, a neves előadók pedig sokszor a legeldugottabb falvakba is eljutottak műsoraikkal. A klasszikus zene is mindenhol nagy népszerűségnek örvendett. A népzene az indián zene alapján fejlődött művészi fokra. Mind a jellegzetes hangszerek - amelyek természetes alapanyagból kézi munkával készültek -, mind a gazdag és különleges dallamvilág egyedivé tette ezt az ágat. Külön értéket hoztak létre az Andok vonulatain élők és megszületett a csikósok zenei stílusa is.

A zene, a tánc és vele együtt a koncertek, hangversenyek mellett gomba módra szaporodtak a színházak is, amelyek szinten nagy népszerűségnek örvendtek. Már a XX. század fordulóján megszámlálhatatlanul sok színház létesült és szinte valamennyi gyönyörű színházi épülettel az építészeti remekek sorát is gazdagították. A hazai művészek mellett szívesen engedtek magukhoz közel a világ legnevesebb képviselőit is, akik közül elsősorban Shakespeare és Cervantes művei váltak a fő kedvencekké. Az irodalom téren is jelentős szerzők emelkedtek világhírűek sorában, mint a kubai José Marti, vagy a chilei Pablo Neruda. Azt hiszem kevés ember él a világon, aki ne ismerne José Marti Guantanamera című verset, amelyet meg is zenesítettek és sokan dal formájában találkoztak vele. Természetesen sok oldalt lehetne írni a latin-amerikai művészetekről, itt azonban csak érintőlegesen említettem néhányat. Ezt a fejezetet zárja egy kiragadott idézet José Marti Guantanamera című verséből:

"Egyenes derékkal jöttem, onnan, hol nőnek a pálmák
 Mielőtt meghalok, lelkem versekben osztja szét álmát
 Szétosztom sorsom a Földnek, mindegyik szegénye kapja
 Szívemnek nem kell a tenger, füröszti hegyek patakja....."

A századforduló táján a megszaporodott számú munkásosztály és a kialakult szakszervezetek által kezdtek a marxista tanok is beszivárogni a kontinensre. Megalakultak az első kommunista szervezetek, amelyeket nem néztek túl jó szemmel a vezető rétegek és az egyház sem.
Az 1929-33-as nagy gazdasági világválság ezt a térséget is sújtotta, noha talán a hatása nemileg enyhébb volt, mint Európában. Éppen a válság miatt megcsappant export idézte elő a gondokat Latin-Amerikában, hiszen, amíg a világ minden tája  - főleg Európába - felé lebonyolított külföldi piac nagyban visszaesett. Ennek ellenére viszonylag hamar úrrá lettek a helyzeten.

A válság nem befolyásolta, - attól függetlenül 1930-ban sikeresen rendezte meg Uruguay a legelső labdarúgó világbajnokságot. A hatalmas vállalkozáshoz már készen álltak a gyönyörű, nagy tömegeket befogadó stadionok. Csak a történelmi párhuzam kedvéért egy kis kitérőt írnék a nemzetközi sport fejlődéséről, így könnyebben érthető a foci vb is.

Az antik világban, az ókori Görögországban született meg az olimpia, amely hosszú időn keresztül virágzóan működött, de még az ókorban a Római birodalom "jóvoltából" megfeneklett, majd megszűnt.  A XIX. század utolsó évtizedeiben fordult az emberek érdeklődése az antik világ felé, amely az akkoriban zajló nagyszabású ásatásoknak is köszönhető volt. Hamarosan terítékre került a már-már teljesen feledésbe merült olimpia is. Ekkor vetődött fel annak az ötlete, hogy újra kellene éleszteni ezt a magasztos eszmét annyival megtoldva, hogy amíg ez szinte majdnem csak a görögöké volt, legyen az egész világé. Így született meg előbb az ötlet, majd a konkrét tervezet is az olimpiára, amelyet - utalva az antik ősére- újkori olimpiai játékok néven indult és tart a mai napig is.

1896-ban rendeztek először meg az újkori olimpiát első ízben, stílszerűen Görögországban, majd innentől kezdve négyévenként újabb és újabb helyszíneken. Az igen sikeressé vált olimpia aztán tovább fokozta a kedvet és részben ennek a hatására született az ötlet, hogy amíg az olimpián szinte minden addigra ismert sportágban vetélkedtek a világ legjobbjai, legyen az egyes sportágaknak is hasonló világméretű versenye. Tekintve, hogy a labdarúgás ekkora már hatalmas népszerűségnek örvendett, így az elsők között ez a sportág világversenye nyitotta a sort. Az első labdarúgó vb a latin-amerikaiak diadalát hozta. Már a rendező ország kiválasztása, miszerint Uruguay kapta a rendezési jogot, egyfajta elismerése volt a kontinensnek, amelyhez hozzájárult, hogy a házigazdák nyertek a világbajnokságot, sőt meg a második helyen is latin ország; Argentína végzett.