DÉL-AMERIKA TÖRTÉNETE 9.

A '30-as évekre több latin országban is katonák ragadták magához a hatalmat. Argentínában 1930-ban vették át az ország irányítását, és ezzel a mint egy 70 éve tartó polgári demokratikus rendszer cserélődött fel, melyben hivatalnokok és értelmiségiek közül kerültek ki a vezető politikusok és az államfő is. A militarista vezetés részben a nagy gazdasági világválság egyik következményeként is magyarázható. A magasrangú katonatisztek azonban gyakran élesen szembekerültek egymással és gyakran cserélődtek az elnöki székben, sokszor véres leszámolások eredményeként. Puccs, puccsot követett.

Közben Európában hatalomra került a szélsőjobboldal, előbb Olaszországban, majd Németországban. Az események sodró lendülettel vitték az öreg kontinenst és egyben a világot egy újabb nagy háborúba. Megszülettek a zsidótörvények, amelyek legalizáltak a zsidóüldözést, így a zsidók nagyszámban menekülni kényszerültek Európából. A célállomás Amerika volt. Mind Észak-, mind Dél-Amerikában jelentős számúban menekültek. Akik a déli féltekét választották, elsősorban Argentínába tartottak. Választásukban döntő szempont volt, hogy: egyrészt egy gazdag, sok lehetőséget magában rejtő országot láttak benne, másfelől pedig,  senki sem bántotta őket, és vallásukat is szabadon gyakorolhattak. Annak ellenére, hogy a teljes latin kontinens a római katolikus keresztény hitű volt. Azt pedig tudjuk, hogy az bizony szöges ellentétben állt a zsidó vallással.

 
 
A II. világháború 1939-es kitörésekor és a háborúban a Latin-Amerikai országok semlegesek voltak. Szerény tudomásom szerint egyik ország sem vett részt semmilyen formában, a háborúban. Argentína a semlegessége mellett azonban nem titkolta német-barátságát és egyben jó kapcsolatokat tartott fenn a szintén fasiszta Olaszországgal és Japánnal is.  
Kevésbe ismert tény, hogy a II. világháború első tengeri ütközete az argentin partok közelében, argentin felségterületen zajlott le a németek és az angolok között. Szintén nagy homály fedi azokat a német expedíciókat, amelyek az eltűnt kontinens; az Antarktisz, avagy Antartika felkutatására irányultak.  

A katonai manőverek és stratégiák mellett a háttérben és meglehetősen nagy titokban serény munka folyt többek között a nácik rögeszméjévé vált faji kérdés terén. Szerintük az emberi faj legmagasabb érettségi fokán a tiszta árija nemzet áll, amely kizárólag egyedül hivatott a világ irányítására. Egyes feltételezések szerint létezett az ősi korokat megelőzően is egy tökéletesnek hitt, magas intelligenciával bíró népcsoport és az általuk létrehozott birodalom, amelyet a német tudósok Antartikában véltek megtalálni. Ezen egykori régi világról kevés kézzel fogható emlék, illetve tudás maradt fenn, szinte teljes homály fedi a történetét. Annyi bizonyos, hogy a nevezett kontinens valóban létezett és egykor szárazföld volt, majd elnyelte az Óceán. Földrajzilag Dél-Amerikától délre, a Déli-sarok és Argentína déli csücske között helyezkedett el. Azonban semmi komoly tudásunk nincs erről ( legalabbis nekem nincs), és az sem elképzelhetetlen, hogy a németek csak egy távoli eldugott zugot akartak keresni maguknak, ahol titkos kísérleteket végezhetnek. Az tény, hogy számos alkalommal keresték fel az adott helyet német tengeralattjárók és útközben gyakran partra szálltak Argentínában, ahol tárgyalásokat folytattak az argentin vezetéssel.

 
 
Mind a németek, mind a japánok jelentős értékű vagyontárgyakat - első sorban aranyat - szállítottak Argentínába (egyes feltételezés szerint Uruguayba es Paraguayba is - bár erről nincs megbízható adatom). Sokak számára ismert, hogy a nácik Svájcban, egyes bankokban halmoztak fel hatalmas értékeket, viszont legalább olyan jelentős, ha nem jelentősebb értékeket menekítettek Argentínába is. Különösen akkor állandósult és növekedett az értékek kimenekítése, amikor a háború kimenetele a Központi hatalmak szemszögéből már meglehetősen bizonytalanná vált.

 
Többen is úgy gondolkodtak a németek közül, hogy a háború esetleges elvesztése eseten Dél-Amerikába menekülve folytatják az életüket a korábban jól megalapozott anyagiakkal. Felvetődik azonban a kérdés, hogy szükséges-e akkora vagyon még egy dúsgazdag élethez is, mint amennyit pl. csak Argentínában összpontosítottak. Bizonyara nem, és ez támaszt alá egy másik feltételezést, miszerint a háború után a németek a III. Birodalom bukását követően Dél-Amerikában, vagy onnan szerették volna építenék tovább a saját világukat, egy esetleges IV. Birodalmat.
 
A háború alatt elsősorban Argentína és Uruguay jelentős bevételre tett szert a szabad kereskedelemmel. Mint semleges országok, legálisan szabad kikötőket nyithattak, ahonnan a szembenálló felek - akár a németek, akár az angolok - vételezhettek élelmiszert, és egyéb termékeket és nyersanyagokat, mindezt aranyban fizetve. Ezáltal mindkét dél-amerikai ország, különösen Argentína kincstára nagymértékben gazdagodott.

 
 
Amikor bizonyossá vált a Központi hatalmak veresége, az argentinok - mégha csak papíron is, de - hadat üzentek Németországnak és Japánnak és lefoglalták az általuk behozott hatalmas értékű vagyont. Cserében, mintegy viszonzásként, beengedték a háború utolsó hónapjaiban egyre nagyobb számban érkezett német menekülteket. Japán menekültekről kevés információm van, de minden bizonnyal - ha kisebb létszámban is - érkeztek onnan is.