In memoriam 2004. december 5.

Vannak nekünk különböző igazmondóink! A nehézség abban áll, hogy közülük kinek az igazmondását fogadjuk el.
Van igazmondó aki azt meri állítani, hogy az Ő igazmondása nem mindig igaz. Nem, mert van, amikor olyan igazat beszél, ami a többségnek tetszik és van, amikor olyat, ami a valóságot jeleníti meg! Ez a valóság, miután napvilágra jön (aki egy kicsit is gondolkodik, tudhatja ezt a valóságot) visszaüt arra, aki elismerte, a többségnek tetsző igazsága, amit elmondott nem a valóságot jeleníti meg! Helyes, ha mindezért a számon kérés és az elszámoltatás megtörténik vele szemben.
Van egy másik igazmondó is, akit ismerni lehet a mai Magyarországon! Ő az, aki még soha életében nem hazudott sem, a többségnek sem a kisebbségnek! Az Ő igazsága megkérdőjelezhetetlen, mert az Ő igazsága egy és oszthatatlan. Minden esetben csak és kizárólag a valóságot jeleníti meg! Az Ő igazsága nem alapul semmilyen formában önérdeken, csakis a közösség érdekeit, lehetőségeit jeleníti meg.
Az említett két igazmondóról azért írtam, mert az Ő igazságaikat kerestem az elmúlt két népszavazás alkalmával láthatóvá vált többségi véleményben.
Az első a 2005-ös népszavazás eredményét a mindig igazat mondó, bűnként rója fel a (az igazmondását saját maga megkérdőjelező) másik igazmondónak és követőinek! Azt az általa kimondott (tehát igaz?) véleményét fogalmazta meg, miszerint, a többség Dec. 5.-én, elutasította a kettős állampolgárság megadásának lehetőségét! (Tessék mondani, hol és mikor kérdeztek ilyet tőlünk? ) Megtagadva ezzel a határainkon túl élő magyarság nemzethez tartozását!
A másik (a többségnek mondott nem őszinte szavait beismerő) azt mondta, hogy ezt az ötletet nem ezen a módon kell felvetni! A mindig igazat mondó ember is volt már olyan helyzetben, amikor az általa mondott igazságot megvalósíthatta volna. Nem tette, helyette adott Magyar Igazolványt. Azután a mindig igazat mondó emberünk más helyzetbe került, de még így is javasolhatta azt, hogy az említett feladat a parlament napirendjére felkerüljön.
A mindig igazat mondó ezt az óta sem tette meg! Helyette a többség bűnéül rója fel, hogy nem volt hajlandó egy olyan kérdésben dönteni, amely a parlamentben ülők számára kötelezővé tenne egy olyan feladatot, amiért a képviselők a fizetésüket kapják.
A másik, aki önként beismerte (még, ha zárt körben is) a többség félrevezetését, azt mondta: az így feltett kérdés nem időszerű és a parlament feladata az ilyen ügyek megoldása.
A mindig igazat mondó ember hívei az óta is a többség szemére vetik rádióban, tv-ben, újságokban azt, hogy nem volt hajlandó átvenni mások munkáját és felelősségét, kellő ismeretanyag hijján! Helyesen teszik! Ha egy valaki, csak és kizárólag igazat mond a többségnek, akkor az úgy is van! Nincs értelme ebben az igazságban senkinek kételkednie! Szégyellje magát a többség! Miért? Azért mert az igazmondó ember nem tudta vállalni a döntés felelősségét ebben az ügyben sem!
Másik igazmondó ember, aki nem mindig mondott igazat a többségnek, de négy évre rá bíztuk az irányítást, most bizonyíthat! Ha tud! Nézzük, mire megy a lehetőségeivel! Ha pedig rosszul él ezzel a lehetőséggel, majd jön a másik igazmondó és csapata, akik minden esetben csak a többség kívánságai szerint döntenek, függetlenül a valóság lehetőségeitől. Igaz, a fent említett valóságot az Ő igazságuk, mint mindig ez után is le fogja győzni! Bizony!!
A másik 2008-as népszavazás számomra azt mutatta meg, hogy nagyon sokan hisznek a mindig igazat mondó embernek! Ez így is van jól, mert aki mindig igazat mond, az ugyebár sohasem hazudik és mindenkor mindenben, helyesen cselekszik!
A másik, a nem mindig igazat mondó, pedig tanuljon meg olyan igazmondásokat, amely mindig minden esetben tetszik a többségnek!
Ha így történik minden a jövőben, még az én életemben megvalósul a magyar Kánaán!
Ugye így lesz, mindig csak igazat mondó ember?