Ki is volt dr. Kiss Ernő?

Február 14-én emlékezünk meg születésének 100. évfordulójáról. „Fül-orr-torok-gége” szakorvos volt, és gyógyító tevékenységének egy jelentős része Esztergomhoz köthető. A rá való emlékezés után egy másik kérdésre is megpróbálok választ adni: „Kit érdekel ma, hogy ki is volt dr. Kiss Ernő?”

Nézek egy megsárgult fényképet. Babits Mihály, egy kislány és egy szimpatikus fiatal férfi néz vissza rám. Utóbbiakban közös, hogy az előhegyi szellemóriás biztosított számukra - a sajátjából - egy kis halhatatlanságot.

A kislány Ildikó, akit a költő nagyon szerethetett, hisz nevére vette felesége testvérének gyermekét. Számos kép őrzi kettőjük bensőséges viszonyát. És egy vers is, ami itt született Esztergomban. Így ír az Ildikó című versében a kislányról:

…”hogy még az a búsabb hegy,
hogy még az a némább táj
amit magamban hordok
én sohase boldog,
az is tele
lesz ővele
s ha lehunyom a szemem,
meglátom őt odabenn,
azon a néma hegyen,
a csüggesztő sötétben,
amint gond és gyűlölet
sok mérges völgye felett
szálldos pirosan vagy kéken
hol erre, hol arra
minthogyha lepke volna,”…

Ildikó vélhetően nem tudott mit kezdeni Babits szeretetével később se. 1955-ben elhagyta az országot és Amerikában, egy lakókocsiban egyedül élt, magányosan is halt meg, és csak macskák voltak tanúi utolsó óráinak…
De nem róla szól a mostani megemlékezés!

Babits, míg élt szeretettel óvta a kislányt, és akit szeretünk annak gyógyítására csak olyan orvost kérünk fel, akiben feltétel nélkül megbízunk Babits számára ilyen orvos volt a fiatal Kiss Ernő. Ildikó manduláit nem egy fővárosi tanár vette ki, hanem Kiss Ernő a fiatal esztergomi orr-fül-gégész.
A költő azért bízott meg benne, mert ismerte!

Babitsék 1924-ben vásárolták meg Esztergomban az előhegyi házat, és a nyarakat itt töltötték akkor is, amikor a költő betegségének tünetei egyre jobban súlyosbodtak, és gyakran szorult orvosi segítségre. Ha gégekanüljének cseréje szükségessé vált, azt Kiss Ernő végezte el Babitsék otthonában. 1941-ben, amikor egy alkalommal Laub László budapesti gégész főorvos meglátogatta a költőt, a jelenlevő Kiss Ernőnek megmutatta, hogyan kell ezt elvégezni. Kiss Ernő valószínűleg szó nélkül hagyta a tanítást, de Babits néhány sorban reagált az eseményre:

„Laub megmutatta 2 éve csinálja Kissnek mutatta meg.”

Ki is volt dr. Kiss Ernő?

1909. február 14-én született Budapesten. Édesanyja Kiss Mária „fejkendős parasztasszony” volt Marcaltőben. Édesapja az I. világháborúban vált rokkanttá, és ezért, sok sorstársával egyetemben kárpótlásként egy trafikot kapott Budapesten. Így került a házaspár a fővárosba, és gyermekük már itt született. A vidékről felkerült szülők mindent igyekeztek biztosítani egyetlen gyermekük számára, aki végül is a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1933. április 1-én orvosi diplomát szerzett. A fiatal medikus az akkori középosztály életét tudta élni, bálozott, síelt a tanulás mellett. 7 évi ismeretség után vette feleségül Szabó Emíliát, aki fiúgyermeket szült neki 1940-ben.

Kiss Ernő az egyetem elvégzése után 1 évig katonai szolgálatát tudta le, majd 1934-ben a budapesti Vöröskereszt Kórházban lett díjtalan gyakornok. 1937. május 22-én kapta meg a fül-orr-torok-gége szakorvosi oklevelét, és még ez év nyarán otthagyta a fővárost és Esztergomban telepedett le. Gyermeke már itt született a Szent Anna utcában. Rendelőt nyitott a Széchényi téren, és dolgozott a dorogi rendelőintézetben is. 1937. augusztus 1-én a Kolos kórház díjtalan szakorvosaként is be lett jegyezve.
1936-ban és 38-ban is behívták katonának. A légvédelemnél szolgált, de később frontszolgálatot nem teljesített.
.
1940-től lett a kórház tiszteletdíjas rendelői szakorvosa. 10 év házasság után elvált. Új felesége az egykori Esztergom egyik legtehetősebb családjából került ki, Ámon Magdolna személyében. Ebből a házasságból egy kislány, Krisztina született. 1949-ben főorvossá nevezték ki, melyet 1951-ben meg is erősítettek.

Jó viszonyban volt kollegáival. Oravetz főorvossal, Patonay Jánossal. Fiának keresztapja Rajner János, a belgyógyász főorvos volt.
Konfliktuskerülő, visszahúzódó ember hírében állt. A zene volt legfőbb szenvedélye. Fia elmondása szerint gyakran előfordult, hogy az operában a partitúrával a kezében kísérte figyelemmel az előadást.

Második feleségével 1961-ben költözött a fővárosba, és a Gyöngyösi úti SZTK Rendelőben kezdett el dolgozni, majd a MÁV Kórházba került. Itt diagnosztizálták hasi tumorát. Palliatív műtétéig dolgozott, majd rövid szenvedés után 1970-ben halt meg a MÁV Kórház Szanatóriumában. Hamvai az esztergomi Belvárosi temetőben nyugszanak.
Egykori kollegánk 100. születésnapján megérdemelne egy koszorút!!

Nem maradt utána visszaemlékezés. Pedig biztos érdekes adalékokkal szolgálhatott volna Babits Mihályról is. Nem hagyott maga után új tudományos felfedezéseket, nem volt a Tudományos Akadémia tagja. Orvos volt! Tette a dolgát Hippokratész szellemében.
Néhány egykori betege még emlékszik rá. Például Szállási professzor úr, akinek ő vette ki a manduláit. Aztán fokozatosan el fogjuk felejteni.
100. születésnapján ez a megemlékezés esetleg későbbre tolja ezt az időpontot.

Talán volt valaki, aki idáig elolvasta ezt az írást! És talán nem csak magamnak teszem fel a kérdést: Kit is érdekel ma, hogy ki is volt dr. Kiss Ernő?!
Vagy kiket nem?!
A celebek megmentésén izguló, csao Darwinos, Monika show-n szocializálódó tömegeget bizonyára nem.
Nem volt ferde hajlama, nevéhez botrányok nem köthetőek: a bulvárt sem érdekli.
De nem szeretnék igazságtalan lenni, nem várható, hogy országosan felmerüljön a neve!
Dr. Kiss Ernő az esztergomiak számára jelenthet, - kellene jelentenie - értéket. Tegyük fel, tehát úgy a kérdést: Kit érdekel ma Esztergomban, hogy ki is volt dr. Kiss Ernő?
És a saját házunk táján, a helyi egészségügyben próbáljunk meg először választ találni!
Eszembe jut 2008-ban 2 koszorúzás. Feichtinger Sándor és Gönczy Béla sírjára helyeztünk el a megemlékezés virágait.
A temetőben megjelentek száma összesen nem érte el a 10 főt, amibe beleszámítom az eseményről tudósító ismerős újságírót is!
Vagy a Babits évben, 2008. májusában „Babits betegségei és orvosai” címmel 3 előadás hangzott el kórházunkban. A megjelentek száma alig haladta meg a fenti számot. Mit várhatunk el az esztergomi médiáktól? Egy magát közösségi portálként hirdető internetes újságban, nem régiben durván, igaztalanul megtámadták a kórházat. Ezt szóvátéve, erre reagálva, a kérdés körüli vitában a lap tulajdonosa a legrosszabb „bulvár stílusban” vágott vissza azt is hangsúlyozva: „Nem az a legény, aki adja, hanem, aki állja!”

Ide jutottunk! Hogy jutottunk ide?
Nagy László 31 éve halott. Látnoki volt a kérdése:
Létem ha végleg lemerült
ki imád tücsök-hegedűt?
……
Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
 

Csak remélni tudom, hogy a fentiek után senki nem teszi fel, az egyébként logikus kérdést: Kit érdekel ma, hogy ki is volt Nagy László?

Osvai László dr.

Tekintsék meg galériánkat!