100 ÉVE SZÜLETETT DR. MAJOR GYÖRGY ( 1910-1966 )

Dr. Major György kórházunk igazgatója volt, egy az ország történetét tekintve is, igen nehéz kórszakban 1950-tők 1953-ig. Századik születésnapján – kissé megkésve – illik rá emlékeznünk.

Édesapja Major György nyomdavezető volt és feleségével Mellaga Mária Amália Erzsébettel a fővárosban éltek. 1910. szeptember 21-én született György nevű gyermekük, aki az orvosi pályát választotta.

Az esztergomi Bencés gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, foglalkoztatta a gondolat, hogy szerzetes lesz, de végül mégis orvosi diplomát szerzett 1936-ban. Az egyetem elvégzése után nem kisebb személyiség mellett kezdte hivatásának gyakorlását, mint Frigyesi József (1875-1967) professzor, aki 1928-tól 19 éven keresztül volt a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatója.

1940-ben vette feleségül Szatzlauer Katalin Erzsébetet, aki Esztergomban született, édesapja itt cukrászmester volt, édesanyja pedig a városban jó nevű Laiszky családból származott, akik tradicionálisan nyomdászattal foglalkoztak.

A megsárgult házasságlevélen tanúként Ronkay Antal alkormányzó, szemináriumi igazgató, és Laiszky Jenő nyomdaigazgató neve szerepel.

1941-ben megszerezte a szülész-nőgyógyász szakképesítést.

A háború során Bajorországban esett amerikai fogságba.

1948. február 1-től vette át dr. Hamza Józseftől az esztergomi kórház Szülészet-Nőgyógyászat Osztályának a vezetését.

2 év múlva már ő a kórház igazgatója. 1950. április 1-vel kezdte meg az igazgatást. Ez természetesen akkoriban csak úgy volt lehetséges, ha valaki belépett a Magyar Dolgozók Pártjába, de gyermekeit ( Balázs sz. 1941. és György sz. 1943. ) hitoktatásban részesítette.

Nem volt irigylésre méltó a helyzete, hisz 1 hónapja volt igazgató, amikor civilek és rendőrök vették körbe a kórházat. Senkit sem engedtek, se ki se be. A délelőtt folyamán az irgalmas nővéreket teherautóra tették és eltávolították őket az intézményből.

Néhány nap múlva a koncepciós perekre jellemző eljárással leváltott elődjének, Eggenhofer Bélának a halálhíre rendítette meg az esztergomiakat.

A kórházi dokumentumok között bukkantam egy jegyzőkönyvre, mely egy rágalom kivizsgálásáról szól 1950. szeptember 14-én.

Ebben tanfolyamos ápolónővérek azzal vádolták meg a frissen kinevezett igazgatót, miszerint egy általuk ismert harmadik személy úgy nyilatkozott, hogy dr. Major minden kommunistának 20 ccm morphiumot adna, „hogy mielőbb elpusztuljanak”.

A rágalom ténye bizonyítást nyert, de jól tudjuk, hogy abban az időben egy ilyen megjegyzés milyen következményekkel járhatott volna.

Mint tanácstag mindent megtett a kórházért.1951. november 27.-i VB ülésen arról beszélt, hogy mivel az ápolónők száma megnőtt szükségessé vált elhelyezésüket megoldani, és javaslatot is tett erre. 1953-ban sikerült elérnie, hogy aszfaltozzák az Arany János utcát és tanácsi lakásokat is kiharcolt a kórház dolgozói számára.

Egyes vélemények szerint azonban a pártitkárral nem tudott kijönni, és 1953. október 27-től Gartner István vette át a kórház irányítását.

Mint tanácstag még 1954-ben több pénzt kért az egészségügy számára, valamint egy új szülészet megépítését szorgalmazta. Ennek megépülését azonban nem érhette meg. Hirtelen halt meg fiatalon, mint kórházunk számos orvosa.

Dr. Lélek István, aki később az igazgatói székben is utóda volt így emlékezett meg kollegája haláláról:

„Szomorú emlékként él bennem Major főorvos halála. 3-4 hónappal a kinevezésem után váratlanul a kezeim között halt meg. Előző este operálta édesanyámat és éjjel 1 órakor megjelent értem a kórházi autó, hogy azonnal jöjjek Major főorvos úr lakására. Én a kocsiban azt hittem, hogy anyám halálát akarja közölni velem, közben kiderült, hogy ő kapott egy olyan infarctust, amin már nem tudtam segíteni.”

A Belvárosi temetőben temették el, sírhelye most is ott található. Emlékét megőrizzük!

Osvai László dr.