BÚCSÚZTATÓ-FÉLE

Mire ezeket a sorokat olvassák, már valószínűleg elhagyták hazánkat. Távozásukat nem kíséri különösebb média visszhang, pedig ilyenkor minden érző ember valamiféle szomorúsággal gondol rájuk. Elmenetelüknek nincs hír értéke, nem szenzáció, évről évre természetesen bekövetkező esemény. Egy pillanatra megállva napi rohanásunkban búcsúztassuk el őket.

Kikről is van szó? Akiknek a lábát török gyerek elvágta, magyar gyerek gyógyítja? Síppal dobbal nádihegedűvel!

Nehezen lehetne ezeket a sorokat más országban született embereknek elmagyarázni, ezt csak a magyar érti, érzi.

Igen a gólya, vagy gilice, vagy eszterág!

Szeptember közepén elindulnak. A mieink a Boszporusz felé, átszelik a tengerszorost, egész Dél-Afrikáig eljutnak. A telet Afrikában töltik és majd csak március végén láthatjuk újra itthon őket.

A tudomány számára Ciconia ciconia – a fehér gólya, a gólyaalakúak rendjébe, gólyafélék családjába tartozik. 3-5 éves korukban válnak ivaréretté. A hím kiválasztja a tojót, megépítik fészküket, mely hozzátartozik a magyar tájhoz. 4-5 tojást próbálnak kikölteni. A fiatal gólyák a kilencedik héten hagyják el a fészket és később csatlakoznak a csapathoz.

Számunkra a gyermekkorunkat jelenti: Ő „hozta” a testvérünket, ő vendégeskedik a rókánál ő aki a békák réme, ő Fekete István által „teremtett” Kele, ő a szabadság szimbóluma Arany Jánosnál, Petőfi pedig így versel róla

Petőfi Sándor A gólya / részlet /

Szeretem a pusztát! be-bekalandoztam
Tüzes paripámon,
S midőn már ott jártam, ahol fizetésért
Sincs emberi lábnyom:
Lovamról leszálltam, gyepre heveredtem.
Egy futó pillanat
A tóra mellettem, s benne kit látok meg?
Gólya barátomat.

Oda is elkísért. Együtt ábrándoztunk
A puszta legmélyén,
Ő a víz fenekét, én a délibábot
Hosszasan szemlélvén.
Így töltöttem vele gyermekségemet és
Ifjúságom javát,
Azért kedvelem, bár se' tolla nem ragyog,
Se' szép hangot nem ád.

Mostan is kedvelem és úgy tekintem én
A gólyamadarat,
Mint egyetlen valót, mely egy átálmodott
Szebb korból fönnmaradt.
Megérkezésedet még mostan is minden
Esztendőben várom,
S kívánok szerencsés utat, ha távozol,
Legrégibb barátom!

Szalonta, 1847. június 1 - 10.