IN MEMÓRIAM UTASSY JÓZSEF ( 1941-2010 )

Nagy költő volt!!! Pályája során megadatott neki az elismerés is számos díj formájában,
A József Attila, a Déry Tibor, a Kossuth és a Bethlen Gábor díj. Övé lett a Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje, és a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja. Életrajzát mindenki olvashatja az interneten. 69 év adatott neki, melyből most meghatározó élményére – fia születésére és halálára írt verseivel – emlékezünk.

Az én kicsi fiam

Lent,
Magyarország égalján hagytam:

verjen félre
egy nagyharang szoknyát,
rúgja zeniten,
köldökmagasságban
követelje, hogy világra lopják,

mert Ő:

az eljövendő
ondó,
ősömig,
az őssejtig hiú,
legeslegkisebbik fiú,
halálnak is jövendőmondó,
pöttöm,
horizont alatti Hamlet,

kezében huzatos koponyámmal

az én üvöltő,
kicsi fiam lesz!

Választ világomtul

Láttalak vidámnak,
Fülig-nevetőnek,
Szomorúság bajnokának
Gyávának és hősnek,

Láttalak, amikor
Valamin töprengtél,
és akkorát dobbant szíved:
te is megdöbbentél,

láttalak erősnek,
láttalak gyöngének,
láttam, ahogy átlényegít
egy pillangó ének:

és láttam, amikor
az első szerelem
tisztítótüzétől voltál:
kiscsikó-eleven:

és láttalak sírni:
stadionból hoztad
szorongatván az érmet, mi
aranynál is bronzabb,

és láttalak ott is,
ama kórteremben,
ahol sohasem alkonyul,
csak reggel van, reggel,

láttalak, látlak is:
bár volna félálom!
Bicegsz felém járókával:
Féllábon, féllábon.

Így látlak, míg élek.
Ifjan krisztusian.
Nem is, nem is vagy te halott:
Drága kicsi fiam!