EVITA 2.

Folytatjuk egykori kollegánk, a jelenleg Argentínában élő, Szabó Gyula Evitáról írt dolgozatának közlését. A szerző nem történész, néhány megállapításával biztosan vitatkoznának a szakemberek, de számunkra mégis az az érdekes, hogyan látja ő, új hazájának történetét, azon belül például Evita szerepét.

Az elnöki házaspár ambiciózus tevékenységének köszönhetően egyre másra valósultak meg a nagyszabású beruházások, csak felsorolásként és emlékeztetőül néhányat megemlítve: korszerűsítették a közlekedést, nagy hangsúlyt fektettek az egészségügyi ellátásra, új kórházak és rendelőintézetek, új komfortos munkáslakások, iskolák épültek, valamint üzembe helyezték az Ezeiza, az új nemzetközi repülőteret. A fejlesztések egyaránt érintették a fővárost és a vidéket is. Mindemellett több a szociális és népjóléti intézkedést hoztak. Alapítványok jöttek létre, a lakosság anyagi és erkölcsi támogatása érdekében, de sokat áldoztak a sport és a kultúra értékeire is.

Szinte minden fronton lényeges reformokat hajtottak végre, több idegen tulajdonban levő szektort állami tulajdonban vettek vissza. Evita faradhatatlan harcosként munkálkodott az emberi jogok védelmében. Politikájuk és hitvallásuk szerint, az ország mindenkié, nem lehet kirekeszteni senkit belőle. Noha elsősorban a középosztály és a szegény rétegeket érintette a legtöbb pozitív változás, nem állt szándékukban semminemű diszkrimináció. Ezen felül Evita külön missziót indított a nők és asszonyok védelmében, valamint a gyerekekért. Teljes mellszélességgel kezdeményezte a nők egyenjogúságát. Megalakította a nevezetes nőegyletét is, amelynek irányítását maga végezte. Rendeleteket hoztak  a gyermekvédelem és tehetséggondozás terén. Talán éppen saját példájából kiindulva, külön törvény született az árva és törvénytelen gyermekekkel kapcsolatban is. Miután védőszárnyai alá vette a gyerekeket és millió jótékonykodással igyekezett kényeztetni őket, hamarosan a „Minden gyermek anyja" jelzőt kapta, vagy nemes egyszerűséggel Anyácskának becéztek.

Evita minden emberen igyekezett segíteni, ezalól családja sem volt kivétel. A már többször említett bátyjának; Juan Ramonnak a minisztériumban biztosított állást. Fivére lett Peron elnök személyi titkára.

Az események forgatagában Evitát Argentína utazó nagykövetének nevezték ki, és már 1947-ben egy európai körutazásra indult, amely elsősorban diplomáciai jellegű volt. Számos ország meghívásának igyekezett eleget tenni, így mindezeket összekapcsolva, egy nagyobb vizitáció kerekedett belőle. Evita, miután fényt és reményt vitt az emberek mindennapjaiba, gyakran a "Nemzet Szivárványának" is neveztek, így az európai körutazása a Szivárvány túra elnevezést kapta, amelyre bátyja is elkísérte.

Elsőként Spanyolországba érkezett, ahol találkozott Franco tábornokkal, az ország elnökével, aki magas rangú állami kitüntetésben részesítette. A spanyolok kitörő szeretettel és rajongással fogadtak Argentína első asszonyát. Evita mind az ország vezetői, mind a spanyol nép körében óriási sikert aratott.

Következő állomásként Olaszország jött a sorban, ahol szintén nagy ovációval köszöntötték. A Vatikánban találkozott XII. Pius papával is, majd Portugáliába ment, azt követően pedig Franciaország: Notre Dame, Versaille és a Charles de Gaulle-val való találkozás.

Anglia is szerepelt a hivatalos programban, de Evitát megdöbbentette a hír, miszerint a királyi család nem óhajtja őt fogadni. Ezt olyannyira személyes sertésnek vette, hogy dacolva a többi szigetországbeli programmal, a teljes angliai látogatását lemondta. Érthetően csalódott volt, hiszen egyik fő célja éppen az volt, hogy az Öreg kontinens prominens országaival jó kapcsolatokat ápoljon hazája, ráadásul a korábban fennálló meglehetősen hűvös angol - argentin viszonyon ezt csak rontott.

Végül Svájcban zárta az európai körútját, ahol kissé ellenségeskedve fogadták. A svájciak közül többen is kritikusan zúdítottak rá és országára a fasiszta jelzőt, utalva arra, hogy Argentína számos náci háborús bűnöst befogadott a II. világháborút követően. A helvét országban több inzultus is érte, egy ízben paradicsommal akartak megdobni, de célt tévesztett és az Evita mellett álló svájci elnökön landolt. Ennél is komolyabb súlyú volt, amikor a delegáció autóját dobálták meg egy alkalommal a hőzöngők. Két kő zúzta be a jármű szélvédőjét.

/ Itt röviden utalnom kell a történelmi előzményekre: Az egykori argentin vezetés - noha maga az ország semleges volt - szimpatizált a németekkel és a háború alatt többször is járt német delegáció az argentin fővárosban. A németek rengeteg aranyat és egyéb értékeket vittek magukkal, amelyet az argentin kormány közvetlenül a háború vége előtt lefoglalt, viszont egyfajta ellenszolgáltatásként, szemet hunyt a menekülő háborús bűnösök Argentínába történő beutazása felett. Minden bizonnyal korábban több egyezség is született a két fél között. Ha valaki látta már az argentin hadsereget a II. világháború idejéből az bizony elámul, ugyanis első látásara azt hinne az ember, hogy magát a Wehrmachtot látja, miután az argentin hadsereg számos katonai eszközt vásárolt a németektől. Ettől azonban nem kiáltható ki egyöntetűen egy egész országról, hogy fasiszta. Visszakanyarodva a svájci látogatáshoz, meglepő, hogy a svájciak ilyen hevesen reagáltak Evita jelenlétére, hiszen ugyanakkor a svájci bankokban is tetemes értéket, elsősorban aranyrudakat halmoztak fel a nácik, amely aztán a svájci államra szállt….. /

Végül kerek két hónapos tartózkodását követően Evita elindult Európából, hogy a meg reá váró további országokat, Brazíliát és Uruguay-t is felkeresse. Házterve az argentin főváros kikötőjében, ujjongó tömeg fogadta.

A kesébbiekben további látogatásokra is sor került, de ezekre már Peronnal együtt utazott. Az legemlékezetesebbek közé tartozik, a következő évben, 1948-ban sorra került kubai út, ahol az átlagosnál is kitörőbb szeretettel és lelkesedéssel fogadtak őket.

A hazatért Evita támogatásával további nagyszabású beruházásokat készítettek elő, amely közül az egyik, egy komplett város megépítése volt, ahol társas- és kertes házak egyaránt épültek. Az új, mintegy 70 ezres város, amely napjainkban beleolvadt a nagy Buenos Airesbe, stílszerűen róla kapta a nevét, és mint előváros, mai is Evita város néven szerepel.