EVITA 3.

k, 2011-03-15 11:00
Folytatjuk egykori kollegánk, a jelenleg Argentínában élő, Szabó Gyula Evitáról írt dolgozatának közlését. A szerző nem történész, néhány megállapításával biztosan vitatkoznának a szakemberek, de számunkra mégis az az érdekes, hogyan látja ő, új hazájának történetét, azon belül például Evita szerepét.
 
Szinten hatalmas és a maga nemében a világon egyedülálló vállalkozása volt - mint oly sokszor, ezúttal is első sorban a gyerekekre gondolva - egy pazar, meseváros megtervezése és megvalósítása. A gyönyörű, új csodalétesítmény La Plata városában, Buenos Aires provincia tartományi székhelyén épült fel.
Nem is adhattak volna számara találóbb nevet, mint a Gyermekek városa, vagy másik néven a Gyermekek köztársasága. Egy óriási telket különítettek el, ahol minden egyes épület és díszlet mesebeli mintára készült, fantasztikus parkkal, szökőkutakkal, kisvasúttal, vidámparkkal. Bár La Plata városa önmagában is meseszép és millió turista érdekességet kínál, a leggyakrabban a Gyermekvárost keresik fel a látogatók.
 
Minden valószínűség szerint alig-alig akadnak olyanok, akiknek tudomása lenne arról, hogy a híres amerikai mesemágus és filmstúdió tulajdonos; Walt Disney is ellátogatott ide, és a reá tett benyomások hatására határozta el, hogy hazájában, az USA-ban létrehoz valami hasonlót. Így épült fel a Disneyland Kaliforniában, majd a Disney World Floridában, végül ugyan ilyen mintára, a sort folytatva, Párizsban is. Napjainkra csak a kaliforniai Disneylandnek több, mint 500 millió látogatója volt, de ebből kevés ember tudja, hogy az Egyesült Államok egyik legnagyobb és legfelkapottabb turista csalogatója Argentínából lett importálva és mindezt valahol Evitának köszönhetik. Arról mar nem is beszélve, hogy amíg az USA-ban ez is a show business egyik remek példája, addig Argentínában meg a mai napig is igyekszik megőrizni az eredeti rendeltetését.

Szintén a jólléti törekvéseket jelentett, hogy mindenki számara elérhetővé igyekeztek tenni az Argentin Riviérát, amely a fővárostól délre, úgy 100 km-re kezdődik az Atlanti Óceán partvidéken, s amelynek központja Mar del Plata városa, amely több mint 400 km-re van Buenos Airestól. A gazdagok már az 1800-as években kezdték maguknak kiépíteni. Sorra épültek az elegáns szállodák, kaszinók és minden, ami az üdülni vágyók kikapcsolódását szolgálta. Mar del Plata sokáig csak a dúsgazdagok kedvelt és kiváltságos helye volt, viszont Evitáék szociális programja arra is kiterjedt, hogy olyan emberek is eljuthassanak ide, akiknek esélyük sem lett volna soha rá.

Evita gyakran vegyült el az emberek között, gyárakat, építkezéseket, kórházakat, iskolákat látogatott, így rengeteg időt áldozott a személyes kapcsolatokra. Gyakorlatilag mindenhol ott volt; egyletek, civilközösségek összejövetelein, avatásokon, futballmeccseken, valamint egyéb sport- és kulturális rendezvényeken, mindemellett a templomok miséin, a fővárosban és vidéken egyaránt. Egyedülálló volt a közvetlensége az emberekkel. Mindenkit megölelt, még a lepratelepeket is felkereste. Egyedül az arisztokráciával szemben, vagy ahogyan ő nevezte gyakran őket; az oligarchiával szemben volt fenntartása bár jónéhányan e meglehetősen gazdag rétegből is részt vettek a különböző segélyprogramokban és áldoztak vagyonukból a közalapítványok számara.

Megnyitotta az elnöki palota kapuit a tömegek előtt, és rendszeresen fogadónapokat tartott. Meghallgatta az emberek kéréseit, gondolatait. Mindenki egy cetlire felírhatta a kívánságát, és néhány szerencsés óhaját teljesítették. Evita nagylelkű és adakozó volt…

 
Mint first lady, adott magára, igyekezett minden reprezentatív eseményre az alkalomhoz illően megválogatni a viseletet, de ez valahol természetes is. Gyakran, viselt ékszereket, a sminkje pedig nem volt kihívó. Színésznőként annak idején egy-egy szerep kedvéért volt már szőkítve, viszont a későbbiekben e színnel gyönyörű hajkoronát hordott. Ugyanakkor kedvelte az egyszerű ruhadarabokat és a sportos ruházatot is. Ilyenkor gyakran bujt nadrágba és öltött inget. Amikor például a gyerekek közé ment, mindig gondoskodott olyan kényelmes ruházatról és lábbeliről, amelyben könnyedén tudott az apróságokkal játszani. Alkalmanként beállt focizni is. Káros szenvedélyektől mentes volt, egyedüli kivételt az jelentette, hogy alkalmanként rágyújtott egy-egy cigarettára.

Mindezek ellenére akadtak rosszallói és ellenlábasai. …Evitát és a Peron-kormányt is néhányan átkozták. Ezek az említett felső tízezer köreiből, valamint egyes katonai klikkekből kerültek ki. Egyes gazdagok nem nézték örömmel egy "senkiházi" jótéteménysorozatát a szolgaságra teremtett többség irányában, aki ráadásul maga is ezen osztályból jött. Az egyes magasrangú főtisztek pedig nyilván magukat szívesebben látták volna az elnöki székben, alaposan megosztottá tette őket a származás kérdése. A katonák között többen is előkelő származásúak voltak, így magasabb rendűnek vélték magukat azon uniformist viselőkkel szemben, akik bár lehet rangban feltornázták magukat, de mégiscsak alulról jöttek. ….Evita imádata az emberek részéről sok nemtetsző reakciót váltott ki az egyházi vezetőkből. Az emberek Evita képével díszítették a lakásukat és meglehet, többen imádkoztak is hozzá…. Egy idő után a tömegek Szent Evita névvel illettek, és a gyakori tömeggyűléseken hangosan skandálták. Ettől végképp elsápadtak a papok. Hiába volt vallásszabadság az országban, hiba támogatta anyagilag és erkölcsileg is az egyházat az elnök-házaspár. Az sem hatotta meg őket, hogy Evitát maga a Pápa fogadta. Mindent elhomályosított a szemükben az a tény, miszerint a Peron-rendszer baloldali, kvázi ez csak kommunista lehet, így az ellen lepni kell. Ezen belső ellentétek mellett egy külső hatás is az ellenoldalon állt, nevezetesen az USA, amely nem nézte jószemmel  az államosításokat. Ráadásul Peron meglehetősen neheztelt Amerikára, és az első olyan államfő volt a nyugati féltekén, aki hangoztatta is bírálatát az USA fele.

Amikor Peron elnök mandátuma a végéhez közeledett és küszöbön állt az új választás, a legjobb alkalom volt arra, hogy az említett ellenerők lépjenek. Mint már oly sokszor, Amerika háttérirányításával zavargások kezdődtek a Peron-rendszer ellen. A lázadók tüntetéseket szerveztek. Az elnök azonban erélyesen fellépett velük szemben és a karhatalom segítségével szétoszlatta a zendülőket.

1951-ben a választást Peron magabiztosan nyerte. A háttérbe húzódó ellenzék mesterkedése nem érte el célját, hiszen a nép annak hitt, amit valóban látott és megtapasztalt a Peron és Evita vezette elmúlt 5 év folyamán.