EVITA 5.

Folytatjuk egykori kollegánk, a jelenleg Argentínában élő, Szabó Gyula Evitáról írt dolgozatának közlését. A szerző nem történész, néhány megállapításával biztosan vitatkoznának a szakemberek, de számunkra mégis az az érdekes, hogyan látja ő, új hazájának történetét, azon belül például Evita szerepét.

1973-ben az elszánt és kitartó peronisták megnyerték a választásokat. Azonnal visszahívták Peront, aki visszatért Spanyolországból hazájába, immár a harmadik felesége, Isabel oldalán, aki, mint személyi titkára követte az emigrációba. 18 évnyi katonai diktatúrát követően ismét az Igazság Pártja, s vele együtt a peronisták alakíthattak kormányt, ahol újra Peront választották elnöknek, Isabelt pedig alelnöknek.

Azonban a következő évben, 1974-ben Peron meghalt. A törvényeknek megfelelően Isabel lépett elő elnöknek, aki viszont nem bizonyult alkalmasnak sem az ország vezetésére, sem a peroni-evita örökség továbbvitelére. Vezetése alatt az infláció a gazdasági válság és az elharapódzó korrupció rövidesen visszahozta a katonai terrort. Azonban egy dolog a becsületére vált, nevezetesen; engedélyezte, sőt az egyik indítványozója volt Evita visszakerülhessen az országba és a méltó végtisztesség megadassék. Így Evita 1974-ben a kultikus, és egyben az ország  legelegánsabb temetőjében, a Recoleta sírkertbe került végső nyugalomra, a Duarte család kriptájába, amely az évek során benépesült. Evita, mint a család legifjabb tagja halt meg a legelsőként, őt a már említett fivére - aki a középső testvér volt - Juan Ramon követte, egy évvel később, alig 40 évesen, majd jött Elisa pontosan 10 évre Evita halálára, 52 évesen, édesanyjuk 1971-ben zárta ideiglenesen a sort, aki 77 évet élt. A legidősebb testvér; Blanca közel 100 éves koráig élt; 2005-ben halt meg 97 esztendősen. Mára egyetlen hírmondó maradt; Erminda, aki jelenleg 93 éves, és természetesen sokan élnek a közvetlen leszármazottak közül, akik Evita testvéreinek gyermekei, unokai és dédunokai. Az már külön szerencse, hogy amikor 1976-ban újra a katonai diktatúra került hatalomra, Evitát már nem akarták háborgatni többet. Azóta is itt alussza örök álmát. A sírját mindig rengeteg virág borítja, a turisták is szívesen keresik fel.

A tragikusan fiatalon, 33 éves korában bekövetkezett halála ellenére többet élt, mint sok más matuzsálemi korú ember. Szűkre szabott életéből is az utolsó, mintegy 13 évben sűrűsödött bele minden.. Rengeteg címet és rangot szerzett, mely közül az argentin alelnöki poszt volt az egyik legmagasabb, de talán ennél is nagyobb elismerése volt, hogy egy teljes nemzet, sok-sok millió embert magában foglalva szívből szerette és tisztelte. Egyénisége kontinens- és világszerte is milliók csodálatát és szimpátiáját vívta ki. 

Ellenségei szerint legnagyobb „bűne” a származása volt, és fasisztának, nácinak tartják Peronnal egyetemben. … Peron és Evita imádta az országát és a nemzetét, és vajmi kevés közük volt az igazi nácikhoz. Az igaz, hogy Peron rokonszenvezett Mussolinival, akit a korai időkben kissé túlértékelve egy hatalmas államfőnek titulált

De ne menjünk mélyen bele ezekbe a dolgokba, maradjunk a tényekkel kapcsolatban Evitanál. Kötve hinnem, hogy ha tényleg náci, fasiszta lett volna, akkor az európai útján fogatta  volna őt Charles de Gaulle, aki az antifasiszta mozgalom legnagyobb alakja volt és senkit sem gyűlölt jobban, mint a nácikat. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy sem Evita, sem Peron, sem az általuk vezetett argentin kormány nem volt fasiszta….Peron nem csak a németeket engedte be az országban, hanem a zsidókat is. …Peronék teljes szabadságot biztosítottak minden ember számara az országban mind vallási, mind etnikai téren. Arról nincs adatom - valószínű mert nem is történt meg soha - , hogy az argentin parlamentben bevittek-e nácikat, viszont zsidó politikust annál inkább….

Ha valami közel állt a fasizmushoz, az akkor az, ami 1955-ben a katonai államcsínnyel kezdődött, amely Peron hatalmának a megdöntésére irányult, majd gyakorlatilag 1982-ig tartott. Az Egyesült Államok támogatásával a Peron-ellenes erők - élen néhány magas rangú katonatiszttel - a hadsereget vetette be Peron kormánya és egyben a peronisták ellen.  Argentínát soha sem érte külső támadás, viszont 1955-ben a vezérkar parancsára az argentin légierő bombázta Buenos Airest, kiemelve a Parlament épületét és hihetetlen, értelmetlen pusztítást hajtottak végre. …

Egy konkrét adattal szolgálnék még, amelyet szintén Evita rossz pontjai közé írnak, mégpedig azt, hogy elhallgatta a valódi életkorát. Mint írtam, az apja csak később vette a nevére, így ezen kiállított, egyébként hiteles, de pontatlan születési anyakönyvi kivonatot használta a későbbiekben. A dokumentum szerint 1922-ben született Juninban ( a hónap és nap nem változott), s egyben arra sincs utalás benne, hogy törvénytelen gyermek lenne. Soha sem hozta nyilvánosságra az eredeti adatokat, miszerint szülei soha sem voltak összeházasodva - …A hitelesítés csak halála után történt meg, amikor a Buenos Airesben levő Pilar templom - Evita szülővárosa egyházi közigazgatásilag ide tartozott - archívumában megtalálták az eredetit.

Evita sokszor igyekezett külföldi országoknak is segíteni. Többek között a Kolumbiában történt földrengés áldozatainak is elsőként kelt a segítségükre, de - akármennyire hihetetlenül hangzik - segélyszállítmányokat küldött az Egyesült Államoknak és Izraelnek is. Nem véletlenül kapta hivatalosan is a spirituális politikai vezető definíciót. Evita ösztönösen merített erőt a legősibb indián virtusokból. Ezt többen azzal is magyarázzák, hogy mind az  ő, mind Peron felmenői között akadtak indiánok, amire nekem ugyan nincs bizonyítékom, de nem elképzelhetetlen, hiszen rengetegen élnek Dél-Amerikában olyanok, akiknek ősei keveredtek az indiánokkal.

Volt időszak, amikor a nap 24 órájából húszat dolgozott, mintha csak érezte volna, hogy meglehetősen szűkre szabott az ideje. Boldog és teljes életet élhetett, amelyből legfeljebb csak a saját gyermekáldás hiányzott….Evita korai megbetegedése, majd halála szabott gátat ennek.  Egy bizonyos, Evita a XX. század és nyugodtan állit ható, hogy a történelem egyik legkülönlegesebb politikai személyisége volt, aki mint ember nyilván nem volt mentes hibáktól sem, de tettei kétséget kizáróan magukért beszelnek.  

Népszerűsége halála után közel hat évtized után is töretlen, személye jelképpé vált. Világ szerte minden olyan mozgalom, amely az igazságért bont zászlót, jelképként használja nevét.  Számos művészt ihletett meg, amelynek kézzel fogható bizonyítékai szobrok, festmények, múzeumok, könyvek, filmek, színházi darabok es Andrew Lloyd Webber (többek között a Jezus Krisztus Szupersztar, a Macskak, vagy éppen Az Operaház Fantomja mesterművének szerzője) világhírű musicalje. Evita szülőhaza ma múzeum, és van egy csodálatos múzeum a fővárosban is, valamint teret, parkot is elneveztek róla és ország szerte számos szobor is őrzi emlékét. Valamennyi szervezete és alapítványa a mai napig fennmaradt és aktívan működik, mint a csodálatos meseváros is. Hívei indítványozták a szentté avatását. A misztikumot növeli, hogy Evita is krisztusi kort élt.

Bár Evita nem, de Peron járt Magyarországon, mégpedig a II. világháború kitörését megelőzően. Hazánknak annyi kapcsolata van Evitáékkal még, hogy a híres musical filmváltozatának egy részét Budapesten forgatták. Sok korabeli tudósítás arra alapozta a stáb és első sorban a híres rendező; Alan Parker helyszínválasztását, hogy hazánk és Argentína fővarosa nagyon hasonlít egymásra. Magam meglehetősen jól ismerem mindkét várost, de a leghatározottabban állíthatom, hogy bár két gyönyörű és különleges fővárosról van szó, de a legnagyobb hasonlóság a kezdőbetűjük, sőt meg a második betűjük megegyezésében van. Sokkal inkább arról volt szó, hogy nálunk olcsóbban lehet filmet forgatni, valamint az, hogy a darab zenei szerzője; Lloyd Webber nagyon szereti és tiszteli hazánkat.

Igyekeztem egy átfogó képet adni róla. Azt pedig mindenki döntse el maga, Evitát hogyan ítéli meg.

Szabó Gyula