IN MEMORIAM FEICHTINGER SÁNDOR (1817-1907)

IN MEMORIAM FEICHTINGER SÁNDOR (1817-1907)

Technikai okok miatt néhány hetet késve, de szeretnék megemlékezni Feichtinger Sándor születésének 195. évfordulójáról. A Szállási tanár úr által sajtó alá rendezett „önéletírása” sajnos nem lett kultúrtörténeti szenzáció. Esztergomban ma is kevesen ismerik ezt a nagyműveltségű, nagytudású egykori kórház-iskola és bankigazgatót, aki korának európai szintű botanikusa is volt.
 

Sok esztergomi keresi fel a ferencesek Szent Anna templomát, de kevesen tudják, hogy itt az egyik legszebb oltár Feichtinger őseinek köszönhető:

„A diadalív déli, jobb oldalán a Mária-oltárt a Feichtinger család állíttatta. Ez az egyetlen oltára a templomnak, amely az eredeti barokk kialakítást teljesen megőrizte a képpel együtt. Az oltárkép a passaui kegyképet ábrázolja: középen a sugarakkal övezett Szent Szűz ül, kék ruhában, piros köpennyel, és csupasz kis gyermekét magához öleli. Mindkettőjük fején ezüstből készült zárt korona. A Madonnát két angyal kíséri. Köröskörül felhők gomolyognak öt kerubfejjel. A felső részen a feliraton ez áll: Maria Passaviensis Auxiliatrix Christianorum. A passaui Segítő Szűz képét a ferencesek nagy örömmel fogadták, mivel a középkori esztergomi ferences bazilika a Segítő Szűz Máriának volt szentelve. A kép felett a Feichtinger család címere áll, kék alapon, a folyóvíz felett álló kváderkövekből rakott torony és híd, a hídról kiemelkedő páncélos vitéz, aki jobbjában tőrt tart. A címer felett ötágú korona és kétoldalt egy-egy szarvasagancs. A család 1720-ban kapta a címeres nemesi levelet III. Károly királytól. Az oltár tehát ezután, a Protocollum szerint 1774-re készült el. E jegyzőkönyv 1740-ben említi, hogy Feichtinger József Szűz Mária képet készíttet a jövendő oltára számára. 1761-ben a templom kriptájában temették el Feichtinger Zsófiát. Feichtinger Ferenc, a királyi város szenátora, gazdag vaskereskedő, a Széchenyi tér 15. sz. alatt ma is álló szép barokk ház tulajdonosa ezután építtette a díszes oltárt 650 forintért, amely 1774-re készült el. Így valószínű, hogy a diadalív jobb oldalán 1754-től 1774-ig csak az 1740-ben készült passaui Segítő Szűz Mária kép függött. A család a török kor után jött Magyarországra Bajorországból, talán éppen Passauból, Gizella királyné sírja mellől.”
/Dr. Prokopp Mária: Az esztergomi ferences Szent-Anna templom/

Ha az olvasó többet kíván megtudni Feichtinger Sándorról kérem, a „címkék” között kattintson a Feichtinger névre.

Álljon itt egy rövid részlet a „Feichtinger Sándor doktor önéletírása” című
Könyvből, annak bizonyságául, hogy már akkor is voltak „ilyen” betegek:

„Rufy –egy megbukott honti földesúr – a Buda utcának legvégső szélén éltes anyjával lakott, kinek én háziorvosa voltam. Csikorgó téli idő volt. Én bálba mentem. A Fürdővendéglő nagytermében legjavában mulatok, táncolok, a leányvilágnak udvarlok – éjfél lehetett.
Egyszerre keresnek a teremben! Ide-oda fut a küldönc! Mi baj? –kérdém a velem beszélni óhajtó idegen cselédtől.
Kérem Doctor Urat, legyen szíves eljönni Uramhoz, óhajtja.
Beteg az úr?
Igen.
Mit volt mit tenni? Legalább egy órára el kell hagyni a termet, az érdekes társaságot, a hevítő zenét, a bájos hölgyvilágot.
Hiába a nemes foglalkozása az orvosnak, ezt hozza magával!
Nem is vártam, hogy felhevülésemből lecsillapodjam, rámvettem gyorsan felöltőmet és a cseléd által kísértetve a Buda utcán végigsietek.
Lélekszakadva belépek a beteghez, kit ágyban fekve pipázva találok, és kérdem:
Mi a baja a Tekintetes Úrnak?
Iszonyúan fáj a tyúkszemem! – volt a rövid felelet.”