FEICHTINGER SÁNDOR TANÁRAI

Feichtinger Sándor szentgyőrgymezői emléktábláján az áll: „kórház és városi főorvos, bank, kórház és iskolaigazgató, neves botanikus”. Ha lapunk címkéinél nevére rákattintunk, sok mindent megtudhatunk a XIX. század legnagyobb esztergomi tudósáról. Születésének 197. évfordulóján arra a kérdésre adunk választ: kik voltak ennek a kiváló férfinak a tanítói, tanárai.
 

Feichtinger Sándor 1817. szeptember 17-én született Szentgyörgymezőn, ami akkor még nem volt Esztergom része, hisz az egyesülés csak 1895-ben történt meg. Édesanyja 9 gyermeket szült, ő volt a 6. a sorban. Elemi iskoláit a 6. osztályig szülővárosában végezte el.
Olvasásra egy csonka kezű tanító valamint nagybátya – Feichtinger János – tanította. Másik nagybátyával Feichtinger Józseffel együtt kezdte el tanulni és sajátította el a latin nyelvet. Gyermekkorában a rajzolás alapelemeit egy vándor rajmestertől leste el, aki hetekig tartózkodott Esztergomban.
Az 1832/33-as tanévet, mint 7.-es tanuló a fővárosban kezdte. Dominik nagybátya – aki pesti belvárosi kath. főplébános volt - adott neki szállást. Tanítói közül ebből az időből szívesen emlékezett vissza hittan tanárára Szaniszló Ferencre, aki később nagyváradi püspök lett, Horvát Istvánra, aki a magyar nyelvtant latinul adta elő. Vekerle Josephus a történelmet, Degen J. pedig a filozófiát oktatta..
„Tanulni bizony kellett, mert iszonyú szégyen lett volna egy stipendiosus  (ösztöndíjas) tanulónak, mint milyen én voltam, megbukni.” Nem is bukott meg, és a doktorrá avatásáig minden évben megkaphatta az ösztöndíját.
Bár nehéz volt a vidéki fiúnak a beilleszkedés, de derekasan megállta a helyét és jól érezte magát az egyetemen.
„ Kedves szüleimnek, különösen anyámnak tartozom azért hálával, hogy az orvosi pálya iránti előszeretetet, jeles példák emlegetése és ésszerű taglalgatásai által bennem érlelni törekedett, mely pályán egész életemben boldog voltam, és szép sikert is arattam.” –írta önéletrajzában

Az első évben az anatómia volt már akkor is a főtárgy. Feichtinger számára legalább olyan érdekes és kedves volt már akkor is a füvészet. Dr. Sadler József ( 1791-1849) tanár volt, aki elindította egy életre szólóan a botanika felé. Sadler az elsők között adott elő magyar nyelven, a Pesti Tudományegyetemen. Több növényt neveztek el róla.  Feichtinger Sándor sokat járta már akkor is a budai hegyeket és botanizált.
Az egyetemen az előadásokat az orvostanhallgatók részére általában latin nyelven adták elő, de pl. Birly Ede Flórián (1789-1854), aki a szülészet tanára volt, németül adta le óráit. Hoffner József (1794-1841) az egyetem állatorvosi intézetének igazgatója és tanára, aki 1932-től a MTA levelező tagja lett, magyarul szólt a diáksághoz.
Veleczky János (1786-1854) az elméleti sebészet tanára „kézikönyvből olvasta fel a chirurgiát. Előadása lassú, vontatott, unalmas volt…Rövidlátó lévén, a catalogus olvasása mellett akarhányszor megtörtént, hogy más kiáltott a hiányzó helyett,” …
Stáhly Innácnál (1786-1849) nem kellett katalógust tartani, minden előadásán zsúfolásig megtelt a terem. A gyakorlati sebészet tanára volt. Német és magyar nyelven adott elő. 1848-ban a katonai-egészségügy irányítója lett.

„Az orvosi pályán haladásom egész ideje alatt jó viszonyban voltam tanáraimmal, kiket tudományuk, míveltségük és jelességük miatt nemcsak én,, de mindnyájan – tanulók – tiszteltünk.”…
Különösen jó kapcsolatot alakított ki Feichtinger Sándor dr. Tognio Lajos (1798-1854) tanárral, a kórtani és gyógyszertani tanszék vezetőjével, s bár magyarul nem tudott a magyarországi ásványvizek közös vizsgálata kapcsán jól megértették egymást.
Mindig szeretettel és figyelemmel hallgatta és jegyzetelte dr. Schuster János (1777-1838), ő a MTA rendes tagja is volt. Ritkán adott jeles osztályzatot, dr. Feichtinger megérdemelten kapta ezt az érdemjegyet. Diáktársait korrepetálta is ebből a nehéz tárgyból.
Negyedévesen volt tanára dr. Stáhly Ignác (1787-1849), akiről mindig elismeréssel nyilatkozott
Ötödévesen hallgatta dr. Bene Ferencet (1775-1858). Ő volt, aki 1801-ben Pesten elkezdte a himlőoltásokat. Kór és gyógyszertant adott elő magas színvonalon, a diákság megelégedésére.

1840-ben szerezte meg diplomáját. Disszertációja: ’Animalia vertebrata Hngariae obtutu pharmacologica considerata” – A magyarországi gerinces állatokból készült gyógyszerekről. Szállási tanár úr szerint ez volt az első magyar orvosi zoológiai disszertáció.
A kor szokásainak megfelelően, már mint diplomás doktor Bécsbe indult tudásának további fejlesztésére.
A belgyógyászat klinikán dr. Seeburger Jánosnál figyelte meg a mellkascsapolás kivitelezését. Ehhez természetesen szükség volt a kopogtatás és hallgatózás technikájának elsajátítására. Ebben dr. Joseph Skoda (1805-1881) volt segítségére. Ő az új bécsi iskola egyik vezetője volt, csakúgy, mint Karl von Rokatanszky (1804-1879), aki törvényszéki bonctant és kórbonctant adott elő. Segédjével – dr. Johann Dlaulyvel, aki utóda is lett a tanszéken – különösen jó munkakapcsolatot alakított ki Feichtinger Sándor.
Nagyon sokat tanult és a későbbiekben praxisában hasznosította a 2 szemész Friederich Jager és Anton von Ross  műtéti technikáiból.
Talán a legtöbb, praxisában hasznosítható tudást az ínmetszés feltalálójától dr. Dieffenbachtól (1792-1848) szerezte. ezzel a technikával sok kancsal szemet operált pályája során. Így emlékszik erre vissza önéletrajzi írásában:
„Mindig azt hittem, hogy ezen operációt Magyarországban elsőként tettem, azonban a dolog után kutatva rájöttem, hogy előttem néhány hónappal dr. Schoepf pesti gyakorló orvos már hasonló operációt végzett. Eszerint a kancsal szemnek ínmetszés általi gyógyításában az országban én a második voltam.”

Dr. Feichtinger Sándor kitűnő oktatóktól szerezte meg tudása alapjait. Természetéből adódóan állandóan képezte magát, együtt haladt a kor modern gyógyító eljárásainak elméletével és gyakorlatával is. Nem kétséges napjainkban sem, hogy a XIX. század kiemelkedő orvos alakja volt Esztergom történetének.

Osvai László dr.