Magyar egészségügy

Az egészségügy a leghálásabb témák egyike. Mindenkinek van legalább egy borzasztó története, és mindenki tud legalább egy olyan orvost mondani, aki tisztességesen felvágta a hasát, de előtte érthetően elmondta, mit miért és hogyan tesz. Majd kiszedte az oda nem való dolgokat, s miután volt sebvarrócérna, lelkiismeretesen bevarrta a lyukat. A beteg nem lázasodott be, az orvos naponta kétszer megkérdezte, hogy van, s mielőtt hazaengedte, ellátta életvezetési tanácsokkal. Itt a vége, fuss le véle.

Elfogadhatatlannak tartják a jövő évi költségvetést a háziorvosi szakmai szervezetek, az ugyanis reálértéken csökkenő finanszírozást jelentene nekik, és mivel szerintük a praxisok már így is a teljesítőképességük határán állnak, azonnali egyeztetést sürgetnek - számolt be a szakma felháborodásáról a Magyar Nemzet kedden. Az orvosok szövetsége szerint a növekvő adóterhek miatt egyre többen hagyhatják el az országot, vagy a pályát.

A magyar egészségügy számos mutatója harmadik világbéli állapotokat idéz. A daganatos megbetegedések arányában például az egész világon csak Mongóliában és Bolíviában rosszabb a helyzet, mint nálunk. A munkaképes korúak halandósági világrangsorában a 90. helyet érdemeljük ki: előttünk Jamaica, mögöttünk Szaúd-Arábia. Vajon a legfrissebb kormánypárti elhatározások javítanak, vagy inkább rontanak a helyzeten?

Ebben a ciklusban a kormányzat az egészségügyet magára hagyta, legalábbis a pénzügyi források tekintetében mindenképp – írja cikkében Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Menedzserképző Központjának a programvezetője a Világgazdaságban. A megoldandó feladvány egyszerre bonyolult és egyszerű.