"Egy cseppnyi õszinte szeretet nemesebb tengernyi tudománynál."
Assisi Szent Ferenc
Névnap
Történetek
Időjárás
Néhány sor líra
Végkifejlet
Magam talán középre állok.
Talán este van. Talán alkonyat.
Egy bizonyos: későre jár.
Pilinszky János
Orvosportrék Esztergomból
Navigáció
Belépés
Mottó
"Post laborem dulce quies." - Munka után édes a pihenés.
Weboldal ajánló
Videó ajánló
Kattintson egy mosolyért!
A hónap képe
Kolos Füzetek
Üzenet
Útravaló
„Az orvos rendezett életet folytasson, hogy jó híre legyen. Tisztességesen, barátságosan, korrektül viselkedjék minden becsületes emberrel szemben.”
Hippokratész
Medicina és vers
Könyvajánló
A legújabb kori magyar történelem egyik legsúlyosabb kihívását az eladósodás jelenti. Az adósság, legyen az anyagi, tehát pénzben fennálló, vagy szimbolikus (lelki, erkölcsi, szellemi) „adósság”, mindig ugyanarról szól. Arról tudniillik, hogy az adós még az előtt „elfogyaszt” valamilyen értéket, mielőtt azzal, illetve annak fedezetével rendelkezne. 
„A magyar történelmi köztudat tizenhárom „aradi vértanút” tart számon. Pedig Haynau tizenöt magas rangú honvédtisztet végeztetett ki Aradon 1849-ben. Először Ormai /Auffenberg/ Norbert honvéd ezredest akasztatta fel, majd október 6án a tizenhárom honvéd tábornokot. Végül 1849. október 25-én Kazinczy Lajos ezredest lőtték agyon az aradi vár északkeleti kapuja melletti sáncban.”
A méltatlanul elfelejtett Benedek István írását nem először idézzük lapunkban. Ajánlom most azon „nagy” és „kis” embereknek, akikről egykor azt hittem: szilárd morális alapokon állva ők lesznek Esztergom és a Vaszary Kolos Kórház megújítói, felvirágoztatói.
Magyarország sorsát már néhányszor megpecsételték külső erők és honi árulók, idegenek és hazai idegenvezetők, felelőtlen politikusok és elszánt fosztogatók, baj- és méregkeverők, de mindennél többet ártott a magyar balekság. 
460 ÉVE TÖRTÉNT
Az elmúlt évtizedek a gazdasági növekedés bűvöletében teltek, és ahogy most látszik, ez nem is fog megváltozni az előttünk álló esztendők során. Nevetség vagy éppen dühös elutasítás tárgyává válik minden olyan megközelítési mód, amely bármilyen szempontból is kritizálni meri az állandó gazdasági növekedés szükségességét, illetve üdvözítő voltát. 
Jól hangzik, hogy tartózkodjunk a szélsőséges nézetektől. De mi a szélsőséges nézet, s mihez viszonyítva szélsőséges? Hol a közép, ahonnan mérhetünk? Ha nincs középpont, akkor lehet, hogy ami nekem szélsőséges, az másnak természetes, és éppen én vagyok a szélsőséges.
Megdöbbentő elemzés jelent meg nemrég a brit The Guardian című lapban A jólét nem csorog le, hanem adóparadicsomokba áramlik címmel. Nem az a megdöbbentő, hogy a cikk által elemzett jelenség létezik, hanem az, hogy egyrészt mekkora volumenű a vagyonkimentés, másrészt, hogy mennyire tehetetlen a világ a pusztító következményeket illetően.
A jegybank eddigi előrejelzései szerint hosszú évek óta mindig a következő esztendőben érhetjük el az inflációs célt, azt a bűvös három százalékot, amit már rég megcélzott a Magyar Nemzeti Bank (MNB), de ezt sehogy sem sikerült teljesítenie.
Orbán Viktor miniszterelnök úgy fogalmazott a közelmúltban egy sajtótájékoztatón, hogy hitelből nem lehet bért emelni. Egészen pontosan úgy hangzott a kijelentés, hogy a kormány nyitott a bérek emelésére, de határozott álláspontja: hitelből nem lehet sem béreket emelni, sem szociális rendszert építeni. 