Magyarság

Krisztus mondta: ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt nálatok (Jn 15,18). Különleges aktualitást kapnak ezek a szavak ma, amikor sokan szerte a világban össztűz alá vették hazánkat – fogalmaz írásában Székely János esztergom–budapesti segédpüspök.

Móra Ferenc egyik legszebb írása az 1848–49-es forradalom és szabadságharc korába vezet el bennünket. Az írás helyszíne Tápiószele, egy kicsike Pest megyei falu, ahová Bicske felé menet bevonulnak Damjanich János vörös sapkás honvédjei.
Élükön maga Damjanich tábornok, a hatalmas termetű, szakállú hős. A templomtéren álltak meg a magyar honvédek. A falubeliek pedig leterítettek a földre egy köpönyeget, és arra hordták minden értéküket. Ékszert, pénzt, élelmet. „A hazának adjuk, fegyverre, katonára!” - mondták.

Az elmúlt két év "reformjai" kimondva, kimondatlanul arra a feltételezésre épültek, hogy a magyar állam és annak polgárai "túlfogyasztanak". Ebből adódik a deficit, ezért csak erőforrás-megvonással állítható helyre az "egyensúly". Az alábbi gondolatok egy olyan kutatás eredményei, amelyek történelmileg egészen másról tanúskodnak.
 

A legenda szerint Vörösmarty Mihály 1842-ben, saját költségén adott ki egy kötetet a műveiből, de a könyvből még 20 darab sem fogyott el. A nyomdász a számla fejében a bútorait is lefoglaltatta, s már az árverést is kitűzték, amikor a jeles poéta, az utcán sétálgatva, összetalálkozott Kossuth Lajossal.
 

Egyre több jel utal arra, hogy 1978 sokkal fontosabb dátum a magyar történelemben, mint sem eddig gondoltuk volna. Bár akkor az ország népének biztos tudása nem lehetett arról, hogy mi zajlik a színfalak mögött, de azért mindenki sejtette, hogy valami nincs rendben. És ez a valami legfőképpen az ország egyre súlyosabb eladósodása volt.