Magyarság

NYÁRIDŐBEN A BALATONNÁL

NYÁRIDŐBEN A BALATONNÁL

Amióta az eszemet tudom, nyáron menetrendszerűen megindul a vita és versengés: Balaton vagy Horvátország? A magyar embert mindkét helyszínhez erős érzelmek fűzik. A horvát tengerpart afféle kuriózum tengertelenségbe vetett közép-európai létünkben: hazánk nagy részéről pár óra alatt elérjük autóval.

 

ILLÚZIÓK KORA

A magyar társadalom egyik legsúlyosabb problémáját jelenti, hogy a „rendszerváltás” máig is feltáratlan kataklizmái közepette „eltűnt” legalább másfél millió munkahely, és ezt lényegében máig sem sikerült pótolni. A foglalkoztatottak száma húsz évvel ezelőtt, vagyis 1992-93-ban, elérte a mélypontot, és azóta nagyjából mindig ezen a szinten is maradt. Az időnként bekövetkező jelentéktelen javulást menetrendszerű visszaesések követték, így lassan két évtizede képtelenek vagyunk kikeveredni ebből a súlyos társadalmi csapdából.

NYILT LEVÉL A ROMÁN MINISZTERELNÖKNEK

Excellenciás Miniszterelnök Úr!

Mint magyar állampolgár, szeretném Önnek kifejezni nagyrabecsülésemet és hálámat az utóbbi napok eseményeinek okán, néhány alapvetően – a magyar nemzet épülésére hozott – jó döntését illetően.

KÓS KÁROLY: KIÁLTÓ SZÓ!

"...Akkor megkérdék őtet: Te kicsoda vagy? Illyés vagy-e te? És monda: nem vagyok. Próféta vagy-e? És felele: nem vagyok.
Mondának azért neki: Kicsoda vagy tehát, hogy megtudjunk azoknak felelni, akik minket elküldöttek: mit mondasz magad felől?
És monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában!"
János evangéliuma, 1, 21-23

AZ ÉRTÉKEK VÉDELMÉBEN

Minden társadalmi és politikai rendszer, az egymást váltó kurzusok igyekeznek felfegyverezni magukat mindazzal, amit a történelem kínál. Hivatkoznak eseményekre, történelmi személyiségekre, írókra, művészekre, akiket megpróbálnak elő­deikként felmutatni, és ezáltal a maguk értékét emelni, történelmi folytonosságukat hangsúlyozni.

A BIRODALOM VISSZAVÁG

Az 1989–90-ben kialakult politikai rendszer működésében most először fordult elő, hogy lemondott a köztársaság elnöke, és ez önmagában is éppen elég nagy dráma ahhoz, hogy megpróbáljuk feltárni az esemény mélyszerkezetét. Alapos okunk van feltételezni, hogy ez a megrendítő történet csupán egyik eleme annak a szétesési-lebomlási folyamatnak, amely az 1989–90-ben kialakult rendszer egészét érinti.

A NYUGAT NEM MINTA TÖBBÉ

Valaha ábrándoztunk róla. Több száz éve viszonyítjuk magunkat hozzá; ám különösen a vasfüggöny lehullása óta, miután a Lajtán túlra alig-alig tudtunk eljutni a kommunizmus-szocializmus időszakában, a Nyugat szinte szakrálisan tökéletes világként jelent meg lelki szemeink előtt. Megtestesített mindent, a magasabb életszínvonaltól kezdve a technikai fejlettségen keresztül a szabadság eszményképéig.

A HUSZONKETTES CSAPDÁJA

Joseph Heller híres regénye hősének, Yossarian kapitánynak és társainak nincs más lehetőségük, mint hogy megpróbálják orvosi úton leszereltetni magukat. Ezzel azonban beleesnek a huszonkettes paragrafus csapdájába. A szabály szerint ugyanis leszerelni csak azt a katonát lehet, aki ezt az elmeállapotára hivatkozva kéri. Aki viszont ezt kéri, az nyilvánvalóan nem lehet őrült, csupán ki akarja magát vonni a harci állományból. Vagyis nem szereltethető le.

A CSAPDA ÉS TERMÉSZETE

A Nemzeti dal alapkérdése nyomán érdemes lenne kicsit alaposabban eltöprengeni azon, hogy vajon mit is jelent itt és most szabadnak vagy rabnak lenni. És, ha kiderülne, hogy most rabok vagyunk, akkor tudnunk kellene hogyan lettünk azzá, és hogyan legyünk újra szabadok.

A DEMOKRÁCIÁRÓL

Furcsa amit mondok, de nem szeretem a demokráciát. A demokratikus embert, ha olykor-olykor akad belőle szeretem, de magát a demokráciát nem. Éspedig azért nem, főként mert nincs. Mint az írás szavai: Szeresd felebarátodat, mint temagadat. Ki képes erre?

Tartalom átvétel