Magyarság

A magyar társadalom egyik legsúlyosabb problémáját jelenti, hogy a „rendszerváltás” máig is feltáratlan kataklizmái közepette „eltűnt” legalább másfél millió munkahely, és ezt lényegében máig sem sikerült pótolni. A foglalkoztatottak száma húsz évvel ezelőtt, vagyis 1992-93-ban, elérte a mélypontot, és azóta nagyjából mindig ezen a szinten is maradt. Az időnként bekövetkező jelentéktelen javulást menetrendszerű visszaesések követték, így lassan két évtizede képtelenek vagyunk kikeveredni ebből a súlyos társadalmi csapdából.

Az 1989–90-ben kialakult politikai rendszer működésében most először fordult elő, hogy lemondott a köztársaság elnöke, és ez önmagában is éppen elég nagy dráma ahhoz, hogy megpróbáljuk feltárni az esemény mélyszerkezetét. Alapos okunk van feltételezni, hogy ez a megrendítő történet csupán egyik eleme annak a szétesési-lebomlási folyamatnak, amely az 1989–90-ben kialakult rendszer egészét érinti.

Joseph Heller híres regénye hősének, Yossarian kapitánynak és társainak nincs más lehetőségük, mint hogy megpróbálják orvosi úton leszereltetni magukat. Ezzel azonban beleesnek a huszonkettes paragrafus csapdájába. A szabály szerint ugyanis leszerelni csak azt a katonát lehet, aki ezt az elmeállapotára hivatkozva kéri. Aki viszont ezt kéri, az nyilvánvalóan nem lehet őrült, csupán ki akarja magát vonni a harci állományból. Vagyis nem szereltethető le.

Furcsa amit mondok, de nem szeretem a demokráciát. A demokratikus embert, ha olykor-olykor akad belőle szeretem, de magát a demokráciát nem. Éspedig azért nem, főként mert nincs. Mint az írás szavai: Szeresd felebarátodat, mint temagadat. Ki képes erre?