Az egészségüggyel mostanában sokat foglalkozik a közvélemény. A privatizáció sötét felhője lebeg a kórházak fölött. És az ember, ahogy öregszik, egyre közelebb kerül a kórházakhoz, miközben elfárad és elszürkül körülötte az élet. Jelentkeznek a betegségek is sorjában, és kétségbeesetten a kiutat keresi a halál csapdájából.

Kedves Barátaim, Esztergomi és Dorogi Munkatársak!

Karácsonyi hírlevelemben emlékezem. Veletek átélt élményekre gondolok, melyek életünket gazdagították. Köszönöm, hogy velem tartottatok a „pszichiátriai gondoskodás járatlan útjain". Ma sem tolonganak ezeken az utakon. Együtt léphettünk a betegek otthonába, és sokszor örvendeztünk, amikor látogatásainkat gyógyulás követte. Alázattal, lehajtott fővel ismertük be hibáinkat és gyászoltunk, amikor nem sikerült segíteni.

Az egész város felháborodását váltotta ki, hogy 2007. elején ismeretlen tettesek, akik azóta már ismertté váltak, ellopták, a Borbás Tibor által készített Babits szobrot.

Öröm volt tapasztalni, hogy lelkes lokálpatrióták összefogása következtében, rég nem látott egységbe tömörülve, az esztergomiak jótékonysági árverés keretei között gyűjtést indítottak az ellopott és beolvasztott szobor újraöntésére.