Irodalom

ÉRTÉKREND

 

Manapság nagy világnézeti tanácstalanságban élünk, nincs egységesnek tekintett kultúra, egységes értékrend. Széles a választék a világnézetek és hitek piacán, mindenki válogathat kedvére. Miért ne találhatnák meg így az emberek az igazságot? Ez a mai helyzet a fogyasztói társadalom leképezése a szellemi, kulturális világban. A fogyasztói társadalomban az emberek svédasztal mellé ülnek, és végigcsipegetik az összes ételt, mert azt hiszik, hogy boldogtalanok lesznek, ha nem kóstolnak meg mindent. Nemigen érdekli őket, hogy leronthatják a gyomrukat.

RADNÓTI MIKLÓS: GYÖKÉR

„Tízkor havas eső esik, koromsötétben, bokáig sárban botorkálunk munkára. Öten belső munkát kapunk. Az óriási cukorkeverőt kell kitisztítanunk. Emeletnyi magas tartály, az egész tartályt kitöltő keverőgépekkel és tengelyekkel. S az egész ragad az undorító sárga cukorpéptől. Fölül ragacsos vasrostély. Felmászok a létrán, belenézek, felfordul a gyomrom.”…

 

/ Radnóti Miklós: Napló /

 

LEVÉL AFRIKÁBÓL 3.

 

A világ felfogásában, megértésében az afrikai ember a közösségi beágyazottságból, az ember relációs természetéből indul ki. „Létezem, mert közösségben vagyok – Cognatus ergo sum” – tömören fejezi ki az ember lényegi természetét.

WEÖRES SÁNDOR: A TELJESSÉG FELÉ

„Az itt következők nem újak, nem is régiek: megfogalmazásuk egy kor jegyeit viseli, de lényegük nem-keletkezett és nem-múló. Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyene virágokból szedi csokrát.”

 

 

 

MÁRAI SÁNDOR: FÜVES KÖNYV

 

….”Nem tudós könyv ez, csak olyan, amilyent az elemiben tanítanak. Aki írta, nem ismeri a feltétlen igazságot és gyakran téved a részletekben. Mert ember. De keresi a feltétlen igazságot, s nem röstelli, ha téved a részletekben. Mert ember.”….

LEVÉL AFRIKÁBÓL 1.

Sok évvel ezelőtt küldte el ezt a gyönyörű történetet Pátkai főorvos Afrikából. Bizonyára kevesen emlékeznek már rá, és mivel időtlen értékű a mondanivalója, szívesen közöljük újra, mint majd a többi, korábbi Afrikából származó hírlevelét is a szerzőnek.

Szabó Éva: Húsvét 1989

Hordják a Golgotát alólad
kis alkalmi Krisztusok
a latorságnak állítanak
keresztet s az ég kárpitja
nem szakad meg mégsem
a Pilátusok kezüket mossák
Júdás nem köti fel magát
harminc ezüstön vett szégyenében
a Péterek kakasszó előtt
tagadják meg a Mestert
szatócsok járnak a Kálvárián
pirulnak mind a stációk
hallgatnak a harangok
könnyeivel strichel Magdaléna
mázsás kövét a sziklasírnak
nem görgeti el feltámadás
csodák csak csendben esnek
s itt nagy a hangzavar
van-e még erőd kimondani
s hallják-e a mindenfelől acsargók
uram bocsásd meg vétkeiket
mert nem tudják
hogy mit cselekszenek…

Mottó

Mire a szívem szárnyat bontott,
Elrabolták a horizontot.

Radnóti Miklós: Nem tudhatom...

 „Születtem. Tiltakoztam. S mégis itt vagyok.
Felnőttem. S kérdezed: miért? Hát nem tudom.
Szabad szerettem volna lenni mindig
S őrök kísértek végig az úton.”

Radnóti Miklós: Szegénység és gyűlölet verse

„Ma eladtuk Fannival a kétsoros sötétkék ruhámat és két pár barna félcipőt, hogy megvehessem a Gide naplót, a Pléiade-féle teljes kiadást. Harminc pengőt kértünk a cókmókért, a könyv 28 pengő.”

/1939. szeptember 26. Kedd /

„Mellemre hajtom csöndben a fejem
és szegény szívemet leejtem ilyenkor
egy-egy koldus halálos tenyerébe.”

Tél a költészetben

Többen láttunk már hóvirágot, de még kemény fagyok uralják az éjszakákat.

A „zsarnok-arcú” tél még fitogtatja gyengülő erejét. De már lassan, érezhetően hosszabbodnak a nappalok, korábban kél a nap! Kicsit télbúcsúztatóként is olvassanak el néhány verset az elmúló télről.

Képgalériánkban pedig nézzenek meg néhány képet a téli Vaszary Kolos Kórházról! 

Tartalom átvétel