Irodalom

Radnóti Miklós: Búcsúzás a gyerekkortól

Búcsúzás a gyerekkortól

Mikor múlik el a gyerekkor? S mikor az ifjúság? S az élet? Észre se venni.
Kétszer leshettem csak meg a pillanatot, mikor a szirom elhagyja helyét s a földre perdül. S tulipán volt mind a két virág és mind a kettő fehér.
 S halott-e már a perdülő szirom,
ha hullni kezd?
                       vagy akkor hal meg, hogyha földet ér?

Radnóti Miklós: Két karodban

100 éve született Radnóti Miklós. Az év minden hónapjában egy-egy versével szeretnénk emlékezni a költőre.

„Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így
ha bőrét hagyja rajta, mint engem undorít
e forduló világ és az ordas emberek. „

/részlet: Írás közben /

Köszönet és vallomás

2008. december 5-én a Művészetek Palotájában vette át a Príma Primissima díjat Csoóri Sándor. Az ő szavai, mondatai megkerülhetetlenek a magyar értelmiség - ha még van ilyen - számára. Az alábbi: „Köszönet és vallomás” a díjátadón hangzott el.

A Hitel köszöntése

A 80-as évek közepén többször sétáltunk el, Szontagh Csabával és Hambach Józseffel Csoóri Sándor esztergomi víkendházához. Ültünk a teraszon, mely a Dunára nézett, és hallgattuk Őt. Sokmindenről beszélgettünk. Ekkor hallottam először arról, hogy kell egy lap! Most pedig az akkor elképzelt lap 20. születésnapját köszöntjük!!!

A Hitel jubileumi számában Csoóri Sándor írt tanulmányt „Születésnap árnyékkal” címmel. Ennek egy részletével hívjuk fel a 20 éves lapra a figyelmet!!!

Márai Sándor: December

Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.

Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letöröltük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni.

Weöres Sándor: A teljesség felé /részletek/

 Földi és égi hatalom

„Amit nekem adsz: mindenkinek adod”, hirdeti a földi hatalom.

„Amit mindenkinek adsz: nekem adod”, hirdeti az égi hatalom.

Márai Sándor: November

Az ifjúság álmodik, és nem tud semmi biztosat az évszakokról. Számára a díszletek változnak csak, az élet sugárzó játékának díszletei. Az évet úgy látja, mint négyfelvonásos színjátékot. Mikor az ifjúság életérzése múlóban, érzékenyen figyelni kezdünk a külső változásra: novemberben nemcsak bőrünk érzékeny, hanem lelkünk is. Valami történik, ami nyugtalanít.

Ősz a költészetben

Áprily Lajos: Őszi Tükör

A Bükkösnek már rozsdafoltja van,
Rozsdállik már a fű a réteken.
Nézem az őszi tükörben magam:
Jaj, csupa rozsdafolt az életem

Márai Sándor: Október

Emlékszem egy októbere, mikor a német erdőben éltem, tölgyek és vezérigazgatók között, egy szállodában, ahol mindent villanyos erő hajtott, vadásznak öltözött pincérek lesték a vendégek óhajait, s Rübezahl, mint régimódi házigazda, minden délután kilépett az erdőből, megállt a szálloda bejáratával szemközt, a napsütötte tisztáson, aggódó pillantással szemlét tartott a pázsit és a felhők között; majd komoran és kiség nevetségesen eltűnt a szarvasetetető irányában.

Márai Sándor: Szeptember

Az ökörnyállal kezdődik, a mustszagú erjedéssel, a dáliákkal, a színházi bemutatókkal és a japán-kínai háborúval; évszakok, egy idő óta, általában háborúkkal kezdődnek. Az égre nézünk, a sűrű, szirupszínű égre, hallgatjuk a berúgott darazsak dongását, a távoli bombák robbanását. E bombák messze robbannak, Spanyolországban és Kínában. A természet az enyészet felé tart; de az ember sem tétlen.

Tartalom átvétel