Lukács evangélista a keresztény hagyomány szerint a harmadik evangélium és az Apostolok cselekedetei című kanonikus bibliai könyv írója. A szíriai Antiochiában született. Életéről keveset tudunk: csak a kolosséiakhoz írt levél alapján feltételezik, hogy eredeti foglalkozása szerint orvos volt. A hagyomány azt tartja, hogy kedvelte a festészetet, képfaragást, szónoklatot. Pál apostol térítette meg, és Lukács őt követte apostoli útjában.

Emlékszem egy októbere, mikor a német erdőben éltem, tölgyek és vezérigazgatók között, egy szállodában, ahol mindent villanyos erő hajtott, vadásznak öltözött pincérek lesték a vendégek óhajait, s Rübezahl, mint régimódi házigazda, minden délután kilépett az erdőből, megállt a szálloda bejáratával szemközt, a napsütötte tisztáson, aggódó pillantással szemlét tartott a pázsit és a felhők között; majd komoran és kiség nevetségesen eltűnt a szarvasetetető irányában.

Kilencven évig hallgattunk a meghamisított trianoni békeőrültségről

…..Semmi sem indokolta, hogy a székely-magyarokat vérfoltos tálcán átadják a románoknak. Egyetlen szót se szólhatnék, ha például a köztudottam magyar Erdélyi Fejedelemség helyett sok száz éves erdélyi román fejedelemség őrizte, gazdagította, befolyásolta volna Erdély sorsát Mátyás király halála óta az első világháborúig.

Az ökörnyállal kezdődik, a mustszagú erjedéssel, a dáliákkal, a színházi bemutatókkal és a japán-kínai háborúval; évszakok, egy idő óta, általában háborúkkal kezdődnek. Az égre nézünk, a sűrű, szirupszínű égre, hallgatjuk a berúgott darazsak dongását, a távoli bombák robbanását. E bombák messze robbannak, Spanyolországban és Kínában. A természet az enyészet felé tart; de az ember sem tétlen.

„Valahányszor orvoshoz mentem, nem tudtam szabadulni a kínos és megalázó érzéstől, hogy megcsalom a derék embert, aki mestersége és emberismerete szerint, aggályosan és gondosan, de teljesen reménytelenül foglalkozik velem.”