KULTÚRA

Minden, mi e földön van és él, a találkozásból, a felek javát, kibontakozását, életét szolgáló szövetségből született. A legegyszerűbb sejtek is parányi atomok közösségéből épülnek fel. Ha körülnézünk a világban, minden, de minden társat, szövetségest keres, partnert, kivel összefogva önmagát, megálmodott szép létét meg tudja valósítani. Az, ami, vagy aki elzárkózik, az magára marad, elkezd sorvadni, elhal, elpusztul.

A Magyar Nemzet március 25-i számának első oldalai, ahogy már hetek óta tele voltak azokkal a hírekkel, melyekből megtudhattuk, hogy a hatalmon levők, az országot 8 éve irányítók, mennyit loptak, milyen korrupciós bűntények derültek ki legújabban. Napi hír lett a rablás, erkölcstelen vezetők mutatnak példát a vezetetteknek. A 10. oldalig már nem jut el az átlag újságolvasó, pedig itt egy döbbenetes írás volt olvasható!

… Üdvözlégy élet adója” – hangzik a Rákóczi korából ránk maradt egyházi ének. Majd így folytatódik: - „Jézus add, hogy Hozzád térjek, Veled haljak Veled éljek…” Miért is jutottak eszembe e sorok most, amikor a Nagyböjt utolsó heteiben vagyunk? Mert egy sokfrontos keresztényellenes, erkölcsellenes háború kellős közepén vagyunk, és nekünk ebben a sátáni káoszban kell várnunk a Húsvét, a Feltámadás üzenetét, örömét.

„Szabó Lőrinc 110 éve, március 31-én született Miskolcon. Költői és műfordítói életműve a magyar líra kivételes teljesítménye. A Nyugat második nemzedékéhez tartozott, akik Babitstól, Tóth Árpádtól, Kosztolányitól tanultak verselni, belőlük indulva találták meg saját hangjukat. Közülük költőként és műfordítóként is ő volt az egyik legtermékenyebb.”

Sütő  András hosszú időn át arra készült, hogy családja elrománosodott vagy elrománosított tagjait összehívja Pusztakamarásra. Ördögi gondolat, csak egy nagy lélek találhat ilyet ki. Egy bátor lélek.