Az idei könyvhétre is megjelentette a Magvető kiadó a „Szép versek” című kötetét. Szegő János állította össze. Meggyőződésem, hogy mindenki talál benne számára felemelő, lírai élményt. Oravecz Imre: „Milyen lesz?” című versével ajánlom a kötetet az olvasók figyelmébe
Kovács Gábor most a távozókról elmélkedik. Mindannyiunknak akadnak szerettei, akik már a felhők szélén ülve lóbálják a lábukat, és elnéző mosollyal a szájuk sarkában szemlélik botladozásainkat, ahogyan olykor játszunk az eszünket, fontoskodunk, sokszor nélkülözhetetlennek képzelve magunkat. Ők már tudják –bármilyen rossz is leírni -, senki sem nélkülözhetetlen, még ha annak is tartja magát.
…„A hatvanas években, fellazult tételben fogalmazódott meg a világ. Kafkában, Sartre-ban és távoli bölcsekben csodálta meg önnönmagát. Ó a régi, ó a Balaton, régi nyarakon, bár nem volt vitorláshajónk. Ó a régi, ó a teraszon, ültünk nyarakon, úgy néztünk végig a tavon.”…
/Bereményi Géza – Cseh Tamás – Másik Jánosrészlet/
Május az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maia görög istennő római alakjáról, Maia Maiestasról kapta, aki ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. Az Arvisurák szerint Ígéret hava. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi. Az Ikrek havának is nevezik.
Kovács Gábort ezúttal egy tuberkulózis napi francia plakát, pontosabban egy szimbolista francia művész alkotása ihlette meg. Szó lesz festészetről, de áthallásról is. Kiderül, hogy a kép mögé nézve mi mindenről töprenghet el egy orvos, és hogy a szomorúság, a reménytelenség mögött mindig ott bujkál a remény, az öröm, a derű, a pozitív gondolatok, és - ha jól csináljuk - talán a mindannyiunk által vágyott harmónia is.
Ferenc pápa a március 11-i általános kihallgatáson folytatta katekézis sorozatát a családról, most a nagyszülők és az idősek családon belüli szerepéről beszélt.
Szabó Lőrinc, teljes nevén Szabó Lőrinc József (Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, Józsefváros, 1957. október 3. Kossuth-díjas költő, műfordító, a modern magyar líra egyik nagy alakja. 2 versével emlékezünk rá.
Nemeskosztolányi Kosztolányi Dezső, (Szabadka, 1885. március 29. – Budapest, Krisztinaváros, 1936. november 3.) író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének tagja. Csáth Géza unokatestvére. 2 versével emlékezünk rá!
Kovács Gábor szeret nézelődni a galériákban, ahol nemcsak a művészi alkotások nyűgözik le, hanem valami más is. Az a szemlélet, amely visszatükröződik minden egyes műalkotásban, hiszen határozott értékrenddel segít eligazodni a polgári világ dolgaiban, nem úgy, mint ma, amikor napról napra, percről percre minden változik. ….
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát.