1873-tól Lőrinczy Rezső után az esztergomi kórház igazgatója is volt. Szentgyőrgymezői emléktábláján a bank és iskolaigazgatói funkciója is szerepel. A tudománytörténet kora egyik legnagyobb botanikusaként ismerte. Születésnapjára emlékezünk minden év november 17-én.

Az ifjúság álmodik, és nem tud semmi biztosat az évszakokról. Számára a díszletek változnak csak, az élet sugárzó játékának díszletei. Az évet úgy látja, mint négyfelvonásos színjátékot. Mikor az ifjúság életérzése múlóban, érzékenyen figyelni kezdünk a külső változásra: novemberben nemcsak bőrünk érzékeny, hanem lelkünk is. Valami történik, ami nyugtalanít.

A tragikus sorsú magyar miniszterelnök halálának emléknapján, április 3-án óhatatlanul is leemeltem a polcról dr. Zakar András könyvét, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik és húsz esztendővel ezelőtt jelent meg Bécsben. Már megvásárlásakor feltűntek annak furcsa állításai és kiáltó ellentmondásai, de akkor még nem volt kedvem „csokorba gyűjteni” azokat.

Esztergomban az első ispotály Szent István korához köthető. A mai helyén a Kolos Kórházat 1902-ben adták át. Előtte a Simor János és a Terézia utca sarkán levő „kór és szegények háza” biztosította a betegellátást a városban. Ennek elő orvosigazgatója dr. Lőrinczy Rezső volt. Mit tudunk róla?

Dr. Darabos László 1908. július 20-án született Debrecenben. 1942-től – 1957-ig dolgozott kórházunkban. Bőrgyógyász volt, abban a korban a legnagyobb szakmai képesítéssel rendelkezett, lévén egyetemi magántanár. Az 1956-os kórházi eseményeket eddig Csernohorszky Vilmos emlékezéseiből ismerhettük. Darabos tanár úrral halála előtt sikerült beszélgetnem. Önéletrajzi írása fontos kórdokumentum. Remélhetőleg egyszer megjelenhet nyomtatásban.