Magyar egészségügy

Bár az elmúlt 20 év talán leghalkabb választási kampánya zajlik, s a különböző politikai erők későn megjelenő programjai minden eddiginél markánsabban igyekeznek leendő terveiket az általánosságok mögé rejteni, a magunk részéről nem várhatjuk tétlenül és ölbe tett kézzel az elkövetkezendő időszakot.

Egyszer tévedj, - mert fáradt vagy, mert már nem bírsz koncentrálni, mert már 1000x magyaráztad el, és még se hallgatnak rád, mert rongybábúként rángatnak, amikor a lelkedet kiadtad, és mégse…, amikor nem tudod feldolgozni, hogy miért ment el valaki, akit itt szerettél volna tartani, amikor minden részeg beléd rúghat, amikor végzed a munkád éhbérért – akkor válik munkád bulvár hírré.  Egy kollegánk kitüntetése sem lett médiaszenzáció, mégis ismeretlenül is gratulálok neki!

1922. november 11-én avatta fel áldásával Csernoch János a 60 ágyra épült dorogi Szent Borbála Kórházat. 10 évvel ezelőtt utolsó osztálya is bekerült a Vaszary Kolos Kórház kerítése mögé, s ezzel a jelentős múltú intézmény bezárásra került.

Ifjú Mesterházy Attila gyengéden beültette idős édesapját kocsijának anyósülésére, és gondosan elhelyezte. Meggyőződött arról, hogy az öregúr kényelmesen ül, biztonsági öve szabályosan van bekapcsolva, majd indított. Veszprémből útra keltek, hogy Budapesten keressenek egy sebészt, aki megoperálja a papa lágyéksérvét.

Az összeomlás szélén áll az egészségügy, morális és működési szempontból egyaránt. Az egyik fővárosi kórházban, ahol baleseti, így égett sérülteket is ellátnak, elkeseredetten mondták az orvosok, nővérek, hogy a gyógyszerkeret brutális csökkentése miatt nem tudnak elegendő fájdalomcsillapítót adni.