Amikor a Város vezetésének 1932. végén bejelentette végleges nyugdíjba vonulásának szándékát a városatyák szükségesnek érezték, hogy 1933. január 30-i ülésükön jegyzőkönyvben örökítsék meg érdemeit és köszönetüket fejezzék ki eképpen:
„Végül igaz elismeréssel emlékezik meg a város szolgálatában kifejtett hosszú és odaadó szolgálatáról, melyet mindenkor a szív, a gondosság és az embertársak szeretete vezetett, és amelyet a városi közkórháznak, valamint a közegészségügy érdekeinek szentelt. Ezért elhatározza, hogy érdemes tevékenységét elismerésül jegyzőkönyvbe megörökíti, és Isten áldását kéri további tevékenységeire.”