Március tizedike a székely vértanúk: Török János, Horváth Károly és Gálfi Mihály 1854-es marosvásárhelyi kivégzésének évfordulója. Öt nap múlva, március tizenötödikén, 1848-as forradalmunk kitörését ünnepeljük, az egybeesés mintha kései elégtételt szolgáltatna azoknak, akiknek élete látszólag értelmetlenül, bevégzetlenül ért véget.
Székelykeresztúron állt egy körtefa, mely alatt 1849. július harmadikán együtt ült Petőfi Sándor, Zeyk Domokos és Gálfi Mihály, Petőfi innen indult a segesvári csatába, Zeyk Domokos hősi halálának emlékét ma Héjjasfalván külön oszlop hirdeti. Gálfi Mihály életben maradt, és folytatta a maga szabadságharcát. Kilátástalan helyzetben, az osztrák önkényuralom tombolása közben, de hiszen Gábor Áron is reménytelen körülmények között kezdte az ágyúöntést, teremtett a semmiből tüzérséget.