„Bene vixit, Qui bene latuit”, azaz jól élt, aki jól rejtőzve élt, írta tomi száműzetésében a kitűnő Ovidius, bár ő ettől a kényszermagánytól inkább szenvedett. Akadnak viszont olyanok, akik önként vállalják ezt a rejtőzködő létformát, mint például az elmúlt esztendő végén elhunyt Vekerdi László, akinek tudománytörténet-írói jelentőségét aránylag kevesen ismerik és méltányolják.